Püspöki körlevelek 1905 (Szombathely, 1906)
2 1727. SZ. Min. rendelet a tanítók javadalmát képező földekre kivetett vizszabályozási költségek viselése tárgyában. A m. kir. vallás és közokt. minisztertől. 69231/904. szám. Valamennyi főtiszt, egyházi főhatóságnak. — Mindgyakrabban merült fel szüksége annak, hogy döntenem kellett a felett, hogy az ártéri területben levő azon földek után, melyek a néptanítók javadalmához tartoznak, kit terheljen végeredményben a vizszabályozás költsége? A m. kir. földmivelésügyi miniszter ur ugyan közölte velem a m. kir. igazságügyi és pénzügyi miniszter urak hozzájárulásával kiadott 56711/goo. sz. elvi rendeletét, melyben az 1885. évi XXIII. t. ez. rendelkezéseit érvényre emelve megállapítja, hogy az ezen költségekre való törvényes igény tekintetéből a társulat mindenkor a föld tulajdonosával áll szemben, de kifejezetten hangsúlyozta, — a mi egyébként természetes is, hogy ezen rendelkezés a tulajdonos és egy harmadik között fennforgó jogviszonyt egyáltalán nem érinti. Már pedig épen ezen jogviszony körül, t. i. a döntésem alá került esetekben az egyházak, mint tulajdonosok és a tauitók — mint harmadik fél között felmerült vitás kéi'dés volt az, mely irányítást, szabályozást igényelt és szükségessé tette egyfelől a kötelezettség kérdésének meghatározását és másfelől az áthárítás módjának, lehetőségének megállapítását. Ennek biztosítása végett a m. kir. igazságügyi miniszter úrral egyetértőleg a következő megállapodásra jutottam : A vizszabályozási költségeknek viselése kérdésében általánosságban elfogadandónak tartom a m. kir. földmivelési miniszter urnák e kérdésben a m. kir. pénzügyi és igazságügyi miniszter urakkal egyetértőleg elfoglalt azon álláspontját, mely szerint a vizi társulatok által a társulati költség járulékok helyesen és törvénynek megfelelően csakis az ártéri birtokok tulajdonosaira vetendők ki mindazonáltal, a mint azt felmerült esetek alkalmából 1062/884. és 3815/885. sz. határozataival a pénzügyi közigazgatási bíróság is kimondotta — a tulajdonosoknak fenmarad azon joga, hogy a járulékok visszatérítését magánjogi igényeik alapján a haszonélvezőtől akár per utján is követelhetik, ezáltal egyáltalán nem érintetik az, hogy az egyház és tanitó közti jogviszonyban az egyház, mint tulajdonos, a tanítóval, mint javadalmassal szemben fennálló jogait megfelelő utón ne érvényesíthesse. A mi már most az egyháznak a tanítóval szemben a kérdéses járulékok viselése tekintetéből netán érvényesíteni kívánt ezen jogait illeti, azok törvényes alapon a községi és felekezeti iskolai tanítók fizetésének rendezésére vonatkozó 1893 évi XXVI. t. ez. rendelkezéseinek szemelőtt tartásával bírálhatók és birálandók el. Ezen törvény ugyanis 6-ik §-ában kifejezetten akként intézkedik, hogy azon esetre, ha a tanitó fizetésének egyrésze földbirtok járandóságaiból áll, azok értéke a tanítók törzsfizetésébe való beszámítás végett az 1868. évi XXXVIII. t. c. 143. §-a alapján — azaz a termények árának 10 évi átlagát számítva — állapítandó meg. Abból pedig, hogy az 1868. évi XXXVIII. í. ez. most hivatkozott és az 1893. évi XXVI. t. ez. által a hitfelekezeti iskolák tanítóira is kiterjesztett 143. §-ánuk 2-ik bekezdésében kategorikusan kijelenti, hogy »a termények mennyisége egyszer megbatároztatván alább nem szállittathatik.“ Ug) ^szintén az 1893. évi XXVI. t. ez. megjelelt 6. §-ának azon további rendelkezéséből, mely szerint »a föld növelésére fordított költség és mindennemű adó levonása mellett a földbirtoknak csupán tiszta jövedelme számittatik« kétségtelenül megállapít-
