Püspöki körlevelek 1905 (Szombathely, 1906)
— 3 úgy az is, ki a testet a lélek hatalma alá akarja vetni, leghamarább czélt ér, ha munkáját böjt- és önmegtartóztatással kezdi. A mai kornak elpuhultságát, érzékiségét mi sem jellemzi annyira, mint az, hogy a böjttől és a vele összekötött önmegtagadástól irtózik. Az tagadhatlan, hogy a böjt áldozattal jár. S az áldozat szellemének hiányosságát leginkább feltünteti az, hogy sokan a böjt parancsa alól kivonni óhajtják magukat. De ne felejtsük el, hogy az igazi keresztény élet áldozat, — áldozat az Istennek s mivel ezt az áldozatot meg kell hoznunk, szükséges a böjt. Épen az, hogy az emberek manapság oly annyira hódolnak az érzékiségnek, az érzéki kívánságoknak, mutatja leginkább a böjt szükségességét; éppen ez sürgeti a böjtöt, mely arra van hivatva, hogy gátat vessen az érzékiség terjedésének, uralmának s az ezzel járó rombolásnak, melyet az az emberi társadalomban kifejt; mert a böjt ha szorgalommal gyakoroltatik, megfékezi a test minden kivánságait — mondja szent Cyprián.4) És erre van szüksége az egyes embernek, erre az egész társadalomnak, hogy a test kívánságai megfékeztessenek; mert mi sem akadályozza az emberi nem haladását a jóban annyira, mint az érzékiség, mely a szellemi erők helyesirányu fejlődésének és igy az ember művelődésének ügyét a legkárosabb módon befolyásolja; mert nincs haladás szabadság nélkül s nem szabad ott a lélek, hol az az érzékiség bilincseibe van verve. Csak ott, ahol az Ur lelke van, ott a szabadság.2) S vájjon nincs-e ott az Ur lelke, hol az önmegtagadás szelleme él a lélekben, mely böjt által igyekszik uralma alá hajtani az érzéki testet? De sajnos! Ma napság különösen tért foglal az a téves nézet, hogy a böjt, a bojtos eledelek ártalmára vannak az egészségnek. Nem! Krisztusban kedves Híveim, — mondjuk igy: — a böjt ártalmára van az érzékiségnek, a lélek és test jólétének. Ismeritek Dániel és három társának történetét. E négy ifjú: Dániel, Ananias, Azarias és Mizael a babiloni fogságban a királyi udvarba hivatott meg. »És rendele nekik a király élelmet önétkeiből és a borból, melyből ő iszik vala.3) »Daniel pedig eltökélé szivében, hogy nem fertőzted meg magát a király asztalával, sem az ő italának borával és kéré az udvari tisztek fejedelmét, hogy meg ne fertőztessék ... És mondá az udvari tisztek fejedelme Dánielnek: félem én uramat, a királyt, ki nektek ételt és italt rendelt, ki ha orczáitokat ösztövérebbeknek látja a többi, veletek egykorú ifjakénál, kárhozatot hoztok fejemre a királynál.«4) Mire Dániel kérte őt: Tégy velünk kísérletet, te szolgáiddal kérlek tiz napig és adjanak nekünk zöldséget ételül és vizet italul.«-5) Hallgatott a kérésre az udvari tisztek fejedelme és a kísérletet megtette. És mi történt? Tiz nap után orczáik szebbeknek és teljesebbeknek látszanak mindazon gyermekekéinél, kik a királyi étellel élnek vala. Az udvari tisztek fejedelme tehát élvévé étköket és italuk borát és zöldségétkeket ada nekik.6) E gyermekeknek pedig tudományt és értelmet ada Isten minden könyvben és bölcseségben.7) l l) De jej. et tentat. Christi. 2) II. kor. 3, 7. 3) Daniel jöv. 1, 5. 4) u. o. 1, 8 — 10. 5) u. o. 1, 12. 6) u. o. 1, i5—16. ’) u. o. X, 17.
