Püspöki körlevelek 1904 (Szombathely, 1905)
— g — őket minden bűntől és vétségtől, a {'elsőbbségeknek, Nekünk és az apostoli széknek föntartottaktól is, csak kötelezze előbb üdvösséges elégtételre és egyéb jog szerinti tartozásaira; és ha eretnekségről van szó, akkor tévedéseinek előzetes megtagadása és visszavonása után, a mint a jogban van, föloldhatja. Továbbá minden, még az eskü alatt történt és az apostoli széknek föntartott fogadalmat is (kivéve a szüzességi, a szerzetes rendbe lépési fogadalmakat és oly lekötelezést, a melyet valami harmadik személy már elfogadott) más jámbor és üdvösséges cselekedetekre változtathatja. Ha pedig a gyónó egyházi rendeket visel, még ha szerzetes is, érvényesen fölmentheti őt az illető rend gyakorlását és a magasabb rendnek elnyerését tiltó titkos szabálytalanság alól, ha az csupán czenzurák megsértéséből származott. Nem szándékozunk azonban ezáltal bármely más, akár vétekből, akár hibából, vagy bárhogyan szerzett nyilvános vagy titkos megbélyegzéstől, incapacitástól, alkalmatlanságtól fölmentést adni; sem pedig megszorítani boldog emlékű XIV. Benedek intézkedését, a melyet a hozzácsatolt ismertetésekkel együtt „Sacramentum poenitentiae“ kezdő szavakkal kiadott. Végül jelen levelünk nem ad kedvezményt azoknak, a kiket mi, az apostoli szék vagy valamely egyházi fölebbvaló, vagy egyházi biró névlegesen kiközösített, fölfüggesztett, egyházi tilalom alá helyezett, avagy más Ítéletre és büntetésre jutottnak kijelentett, vagy a kiket nyilvánosan följelentettek, hacsak a mondott időn belül eleget nem tettek és a felekkel, a hol szükséges volt, ki nem egyeztek. Ezekhez csatoljuk még, hogy akaratunkkal és beleegyezésünkkel e jubileumi idő alatt is épségben marad mindenkinek szabadsága, elnyerni bármely búcsút a teljeset sem véve ki, a melyeket mi, vagy elődeink engedélyeztek. Tisztelendő Testvéreink, Írásunknak mái végét szakítjuk, újból hangoztatván, mily nagy reménység biztat minket, hogy ezen rendkívüli jubileum adományozásából, a melyet a szeplőtlen Szűz oltalma alatt engedélyeztünk, igen sokan, a kik nyomorultan elszakadtak Jézus Krisztustól hozzá visszatérnek és a keresztény népben az erények . szeretete, az áhitat tüze föléled. — Midőn ötven év előtt elődünk, Fiús, Krisztus boldogságos Anyját a katholikus hit szerint eredetétől fogva szeplőtelennek jelentette ki, miként említettük is, úgy látszott, hogy az égi malasztoknak hihetetlen bősége árad a földre; és növekedvén a remény Isten sziiz Anyja iránt mindenfelé nagy közeledés támadt a népek ősi vallásához. — Mi gátol benne, hogy a jövőben még többet várjunk? Bizony gyászos időkbe jutottunk, méltán panaszkodhatunk a próféta szavaival: Mert nincs igazság, nincs irgalom, nincs Isten ismerete a földön. Az átok és hazugság, a gyilkosság, lopás, házasságtörés el áradtak.l) Hanem a bajok e vizözönében a kegyes és irgalmas Szűz, mint szivárvány jelenik meg szemeink előtt, mint békeszerző béke-biró Isten és emberek között. Szivárványomat a felhőkbe helyezem és ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.'1) Dühöngjön bár a vihar és boruljon az égre sötét éjszaka: senki ne habozzon lelkében. Máriára tekintetve Isten megengesztelődik és kegyelmez. És szivárvány lesz a felhőkben, és meglátom azt és megemlékezem az örök szövetségről.3) És nem lesz többé vízözön minden test eltörlésére.4) Valóban, ha kellőképen bízunk Máriában, kivált jelenleg, midőn szeplőtelen fogantatását élénkebb buzgalommal fogjuk ünnepelni: most is érezni fogjuk, hogy ő a nagyhatalmú Szűz, a ki a kígyó fejét szűzi lábával szétzúzta.6) l) Oz. IV. i. 2. 2) Gen. IX. i3. *) Gen. IX. 16. 4) IX. i5. s) Off. Iram. Cone. B. M. V.
