Püspöki körlevelek 1904 (Szombathely, 1905)
2 a melyeket Isten ez egész idő alatt a szent Szűz közbenjárására Egyházának juttatott? És ha ezeket mellőzzük is, mit szóljunk a vatikáni zsinatról, a melyet a legalkalmasabb időben tartottak; mit a pápák csalhatatlan tanítói hatalmáról, a melyet oly jókor állapítottak meg a nemsokára felburjánzó tévedések ellenében; és mit szóljunk a kegyelet uj és hallatlan buzgalmáról, a melylyel a hívek minden nemzetből és mindenfelől már régebbtől fogva Krisztus Helytartója köré zarándokolnak, hogy őt személyesen tiszteljék? Nem kelle csodálnunk Isten gondviselését mind az egyik, mind a másik elődünkben, Fiúsban és Leóban, a kik a legádázabb zivatarokban, a milyenek még nem voltak, szentül kormányozták az egyházat? Továbbá, alig jelentette ki Fiús, hogy katholikus hitünk szerint Máriát fogantatásától kezdve szeplőtelennek kell hinnünk, — midőn Lourdes városában maga a szent Szűz csodás jeleket kezdett művelni: azóta emelkedett föl Isten szeplőtlen Anyjának temploma és a csodák, a melyek itt az Isten Szülőjének könyörgésére naponta végbemennek, fényes bizonyságok kortársaink hitetlenségének megczáfolására. — Tanúi lévén tehát ennyi és ily nagv jótéteménynek, a melyet Isten a szent Szűz közbenjárására a nemsokára eltűnő ötven év alatt nekünk adott, miért ne remélnők, hogy közelebb van váltságunk, mint a midőn hinni kezdettünk? Annál inkább, mivel tapasztalatunkból is tudjuk, hogy az isteni Gondviselésnek tulajdonsága a végső veszedelemtől a szabadulást nem nagyon távol tartogatni. Közel van, hogy eljöjjön az 6 ideje és napjai messze nem háládnálfc. Mert az Ur könyörül Jákobon és kiválasztja még IzraelbőlA) Reményünk van, hogy rövid idő múlva mi is fölkiálthatunk: Az Ur összetörte az istentelenek pálmáját. Megnyugodott és megcsendesedett az egész föld, örül és vigad.2) ^ vX)e hogy a Szeplőtelen Fogantatás kihirdetése ötvenedik évforduló napjának miért kell a keresztény népben benső lelkesedést keltenie, ennek oka legfőképen abban van, Tisztelendő Testvérek, a minek gondolatát előbbi levelünkben előterjesztettük t. i. megújítani mindent Krisztusban. Ki ne tudná ugyanis, hogy Márián kívül nincsen biztosabb és gyorsabb ut mindent Krisztushoz fűzni és általa az Isten-fiává fogadást teljesen elnyerni, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk Isten színe előtt. Valóban, ha igazán szólott Máriának: Boldog vagy, a ki hittél, mert beteljesednek mindazok, mik neked mondattak az Úrtól,3) hogy t. i. Isten Fiát foganja és szüli; ha tehát méhébe fogadta azt. a ki természeténél fogva maga az Igazság, hogy uj rend, uj születés által születve ... a ki a sajátjában láthatatlan, közöttünk látható legyen A) ámbár Istennek ha, emberré lévén szerzője és befejezője legyen hitünknek: ezért az ő szentséges Anyját szükségképen el kell ismernünk az isteni titkok részesének és mintegy őrének, mivel ő rajta emelkedik, mint Krisztus után a legnemesebb alapon, minden századok hitének épülete. Ugyanis nem adhatta volna-e Isten az emberi nem megváltóját és hitünk alapitóját, más módon, mint a szent Szűz által? Mivel azonban a Mindenható örök gondviselésének úgy tetszett, hogy az Isten-embert Mária által nyerjük, aki őt a Szentiélektől méhében hordozta, nekünk nincs egyéb hátra, mint hogy Krisztust fogadjuk el Mária kezéből. — Ezért valahányszor a Szentirás a nekünk származó malasztról jövendöl, csaknem mindannyiszor együtt említi az emberek Üdvözitőjét az ő szentséges Anyjával. — Kibocsáttat ik, úgymond, a bárány, mely uralkodik a földön, — de a puszta koszirtjéből; virág fakad és pedig Jessze gyökérébőlk — Adám lélekben Máriát ‘) Isai. XIV. i. 2) Izai. XIV. 5. és 7. 3) Lukács I. 45. 4) S. Leo M. Serm. 2. de Nativ. Domini, c. 2.
