Püspöki körlevelek 1904 (Szombathely, 1905)

Krisztusban kedves Papságunknak s Ínyeinknek üdvöt és áldást az U rb; an Az újév küszöbén visszatekintve a múlt év eseményeire, nem egy felemelő mozzanat fordult elő egyházmegyém történetének folyamán, melyek nagy vigasztalással töltik el főpásztori szivemet s amelyeknek láttára repeső örömmel kiáltok fel : Quid retribuam Domino pro omnibus, quae retribuit mihi ? Mit adjak viszonzásul az Urnák azokért, amikkel engem elhalmozott ? Örömmel száll vissza képzeletem az egyházmegyém életében feltűnt vigasztaló eseményekre ; látom Nt. papságom csendes, de buzgó működését a lelkek üdvének nehéz és fárasztó és felelősséggel teljes munkájában kifejteni ; látom jó híveim nemes törekvését oda irányulni, hogy lelkipásztoraik vezérszavát követve az erény szűk és rögös utján előre haladjanak; örömmel szemlélem áldozatkészségük teljes kifejtésével felajánlott tevékenységöket, mellyel a templomok, iskolák, jótékony intézmények fel­karolásával, mise-, kereszt-, szoboralapilványok létesítésével Isten dicsőségét, saját és felebarátaik lelki javát előmozdítani vállvetve igyekeznek; látom az isteni hit és tevé­keny szeretet örvendetes megnyilatkozását, mely a kath. társadalmi élet minél hatható­sabb fellendítésével iparkodik megvalósítani szentséges atyánk, X. Pius pápa világra szóló jelszavát: instaurare omnia in Christo, mindent megújítani Krisztusban.1) Mivel azonban nagyon is érezem, igen jól ismerem, mert hiszen nem lehet elrejtve előttem, amit szt. Péter oly világosan kifejezett, hogy „a ti ellenséglek, az ördög, mint az ordító oroszlán körüljár, keresvén, akit elnyeljen;2) és szt. Pál erélyes kijelentésének igazságát, hogy „nemcsak a test és vér ellen kell tusakodnunk, hanem a fejedelmek és hatalmasságok ellen ... a gonosz lelkek ellen a levegőben“;3) szo­morúan vetem tekintetemet azon küzdelemre, melyet a jóknak végig küzdeniük kell az Isten és a lelkek ügyéért, az egyház javáért; szomorúság tölt el és szorongó aggodalom fogja el telkemet, midőn látom, hogy a szt. írásban a Szentlélek sugal­lata alatt megrajzolt kép mennyire ráillik a szeretett hazánkban is mindinkább fel-fel tűnő s a forrongó szellemek zavart okozó mozgalmai által felvetett esemé­nyekre: Aggodalomban és szivrettegésben vannak Ádám fiai. Busulás és félelem emészti úgy azt, aki a dicsőség székében ül, mint aki a földig lealáztatott. Aggodalom zavarja gondolatait úgy annak, aki koronát visel, mint. aki durva vászonba öltözik.4) 4123. sz. F őpásztori szózat. ’) E Supremi. 2) I. Pét. 5, 8. 3) Ephes. 6, 11 -16. *) Jézus Sir. tia 40, 1—5. I.

Next

/
Thumbnails
Contents