Püspöki körlevelek 1903 (Szombathely, 1904)

— 9

non erat qui frangeret eis1. Non enim de clero desunt, qui, pro cuiusque ingenio, operam forte navent rebus adumbratae potius quam solidae utilitatis : at verum non adeo multi numerentur qui, ad Christi exemplum sibi sumant Prophetae dictum : Spiritus Domini unxit me. evangelizare pauperibus misit me, sanare contritos corde, praedicare captivis remissionem et 'coecis visum2. — Quem tamen fugiat, Venerabiles Fratres, quum homines ratione maxime ac libertate ducantur, religionis disciplinam potissimam esse viam ad Dei imperium in humanis anirriis restituendum ? Quot plane sunt qui Christum oderunt, qui Eclesiam, qui Evangelium horrent ignoratione magis quam pravitate animi ! de quibus iure dixeris ; quaecumque ignorant blasphemant3. Idque non in plebe solum reperire est aut in infima multitudine, quae ideo in errorem facile trahitur ; sed in excultis etiam ordinibus atque adeo in iis, qui haud mediocri eruditione ceteroqui polleant. Hinc porro in plerisque defectus fidei. Non enim dandum est. scientiae progressibus extingui fidem, sed verius inscitia ; ut idcirco ubi maior sit ignorantia, ibi etiam latius pateat fidei defectio. Quapropter Apostolis a Christo mandatum est : Euntes, Docete omnes gentes4.

Nunc autem, ut ex docendi munere ac studio fractus pro spe edantur atque in omnibus formetur Christus, id penitus in memoria insideat, Venerabilis Fratres, nihil omnino esse caritate efficacius. Non enim in commotione Dominuss. Allici animos ad Deum amariore quodam conatu, speratur perperam : quin etiam errores acerbius increpare, vitia vehementius reprehendere damno magis quam utilitati aliquando est. Timotheum quidem Apostolus hortabatur: Argue, obsecra, increpa: attamen addebat: in omni patientiaG. — Certe eiusmodi ‘nobis exempla prodidit Christus : Venite, sic ipsum alloquutum legimus, venite ad me omnes (pii laboratis

1 Thren. IV. 4. 2 Luc. IV. 18—19. 3 lud. II, 10.

4 Matth. XXVIII, 19. 5 III. Keg. XIX, 11. 11 II. Tim. IV. 2.

nek, meggyógyítani a töredelmes szivüeket. szabadulást hirdetni a foglyoknak és látást a vakoknak.« 1 Mégis kinek kerülné el figyelmét az, Tisztelendő Testvérek, hogy midőn az embereket inkább eszük és szabadságuk vezeti, akkor a hit ismerete legalkalmasabb ut arra, hogy az Isten hatalmát a lelkekben visszaállítsa. Mily sokan vannak, akik Krisztust gyűlölik, az Egyháztól s az Evangéliumtól irtóznak, inkább tudatlanságból, mint lelki romlottságból — Akikről joggal elmondhatjuk; »Mindent káromolnak, amit nem ismernek.«2 És ez nemcsak a nép körében vagy a legalsó rétegekben tapasztalható, amelvek épen azért könnyen vezethetők téves utra,/Sanem a müveit osztályokban, sőt még azoknál is, akik épen nem közepes tudással tűnnek ki mások fölött. Innét ered legtöbbnél a hit hiánya. Nem szabad igaznak tartanunk azt az állítást, hogy a tudomány haladása megöli a hitet, mert inkább a tudatlanság teszi ezt ugyannyira, hogy ahol nagyobb a tudatlanság, a hittől vájó elpártolásra is tágabb tér nyílik. Ezért parancsolta meg Krisztus az apostoloknak: »E1- menvén tanítsatok minden nemzeteket.«3

Hogy azonban a tanitó-hivatal és buzgalom a várakozásnak megfelelő gyümölcsöt hozzon és hogy mindenkiben kialakittassék Krisztus, különösen azt véssétek emlékezetetekbe, Tisztelendő Testvérek, hogy semmi sem hat úgy, mint a szeretet. Ugyanis: »Nem a földrengésben van az Ur.«4

Hiábavaló remény az, hogy a lelkeket keserű és csípős szavakkal lehet Istenhez édesgetni, mikor néha még a tévedések tulszigoru. megrovása s a bűnöknek hevesebb korholása több veszedelemmel, mint haszonnal jár. Az apostol ugyan intette Timotheust: »ints, kérj, dorgálj« de hozzátette: »teljes türelemmel«.«3' Krisztus is ilyen példát adott nekünk. Jöjjetek, igy halljuk őt beszélni, jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtok és terhelve vagytok és én megenyhitteq titeket.''

Fáradtaknak és terhelteknek pedig azokat nevezte, akiket a bűn vagy tévedés tart fogva. Mily nagy az isteni Mesterben a szelídség, milyen a gyöngédség, milyen a könyörület minden szerencsétlen bűnös iránt. Érzelmét Izaiás ezen szavakkal ecseteli: »Az én lel-1 Luk. IV. i8, 19. - Ep. Jud. io. 3 Matth. XXVIII. 19. 4 III. kir. XIX. ii. 5 II. Tim.IV. 2.