Püspöki körlevelek 1903 (Szombathely, 1904)
valóságos önkéntes őrülés, utálatos betegség, szennyfoltja az erkölcsnek, becstelensége az életnek, gyalázata a becsületnek, megrontója a léleknek“. Szomorú kép, de igazán rajzolja azt az állapotot, melybe az ital rabja jut. Azt mondhatjuk tehát, hogy a ki az iszákosság ellen küzd, az az erkölcsi élet emelése, felvirágoztatása érdekében hasznosítja férfias és keresztény szellemű munkásságát. S ezt a munkásságot már a zsenge ifjúság körében érvényesíteni: nemes kötelesség, melynek teljesítése különösen a tanítóknak képezi magasztos feladatát. Magasztos e feladat; mert ne felejtsük, hogy a nemzet, az egész emberiség ideiglenes és örök jólétén munkálkodik az, ki a józanság erényének az ifjú szivekben való meggyökereztetésén fáradozik. A józanság nyomán kél a takarékosság, s a takarékosságot nyomon követi a jólét; s a jólét ölén fakad a megelégedettség, mely az erényesség melegágya lévén a boldogság kedves tanyája. Mindezek alapján tekintettel a nagymélt. vall. és közokt. magy. kir. miniszter urnák nemes szándékára, hogy az iskolákban az olvasókönyvhöz kapcsolódva vagy az egészségtan, vagy az embertan tanítása fonalán az alkoholizmus nyomán jelentkező anyagi és erkölcsi veszedelmek és a nemzeti jólétet aláaknázó pusztítások az egészségügy, a közerkölcs és közgazdaság szempontjából megvilágítva a tanulókkal úgy a fiú-, mint a leányiskolákban megfelelő módon megismertessenek : 50 kor. pályadijat tűzök ki a főhatóságom alatt álló tanítóknak egy oly munkálat elkészítésére, melyben módszertanilag kidolgoztassék azon tétel, hogyan kell leghelyesebben tárgyalni a népiskolákban az alkoholizmussal járó veszélyedet ? A pályaműveket az egyházmegyémben Tanitó-egyesület kebelében levő bíráló bizottság fogja bírálat alá venni s a legjobbnak Ítélt, munka szerzőjének a jutalmat kiadni. A munka az Egyesület legközelebbi nagygyűlésén felolvasandó s az Értesítőben közzéteendő leszen. Decretum Supremae Congregationis S. 0. circa facultatem dispensandi super impedimento cognationis spiritualis. Fer ia IV die 3 Decembris 1902. In Congregatione Generali S. R. et Univ. Inquisitionis proposito dubio: Utrum in formulis, quibus concedi solet facultas dispensandi super impedimento cognationis spiritualis, comprehendatur casus cognationis spiritualis inter baptizantem et baptizatum, in iisdem formulis non praevisus: Eminentissimi ac Reverendissimi DU. Cardinales Inquisitores Generales respondendum decreverunt: Negative: seu non posse qui concessa per praedictas formulas facultate gaudent, super impedimento cognationis spiritualis inter baptizantem et baptizatum dispensare; idque communicandum cum omnibus quorum interessé queat, atque in posterum expresse in formulis edicendum. Si quae vero matrimonia cum huius modi dispensatione, vi earumdem formularum concessa forte hucusque contracta fuerint; ad omnem circa eorum valorem quaestionem dirimendum, supplicandum SSmmo, ut eadem in radice sanata declarare dignetur. Et sequenti feria VI, die 5 eiusdem mensis in solita audientia R. P. D. Adsessori S. Officii impertita, SSmmus D. N. 1). Leo divina providentia Pp. XIII relatam Sibi Emmorum Patrum resolutionem adprobare, et pro sanatione in radice iuxta eorum 1561 sz. Decretum Congr. S. 0. circa facultatem dispensandi super impedimento cognationis spiritualis.
