Püspöki körlevelek 1902 (Szombathely, 1903)
* Holtzingcr József rom. kath. plébános és ugyanabból 19 korona 90 fillérnek a kántor (egyszersmind iskola-tanító) kezeihez 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett leendő visszafizetésére kötelezi s egyszersmind kimondja, hogy a nevezettek az alapitványozott szent misék pénztárából élvezett jövedelmeik után községi pótadóval nem terhelhetők meg. Ezekkel szemben a bíróság a panaszlónak az alapitványozott szent misék pénztárát érintő összes többi kéréseit, valamint a kegyes alapítványok pénztára részéről támasztott igényét is elutasítja. — Indokok: Az ítéletnek a panaszló plébános és a kántortanitó részére visszatéríteni rendelt pótadó-összegekre és a nevezetteknek jövendőbeli pótadómentességére vonatkozó intézkedései abban találják indokolásukat, hogy a bíróság által elrendelt és törvényszerüleg végrehajtott bizonyítási eljárás adatai szerint az Ítéletben kitett összegeknek megfelelő jövedelem — mely után a pótadó alapját képező állami adó kivettetett — a plébános, illetőleg a kántortanitó javadalmának kiegészítő részét képezi, — 1886. évi XXII. t.-cz. 138. §-a értelmében pedig a lelkészek és a tanítók javadalmaiktól, illetve hivataluk után járó illetményeiktől községi pótadót fizetni nem tartoznak. A mi az illetéknek az alapitványozott szent misék pénztárát tárgyazó további, valamint a kegyes alapítványokra vonatkozó elutasitó rendelkezéseit illeti: ezeknek indoka azon körülményben rejlik, hogy a/ 1886. évi törvényczikk, melynek alapján a községi pótadók kivetése és beszedése körül fölmerülhető vitás kérdések egyedül bírálhatók meg és dönthetők el; községi pótadómentességet sem a hitközségi gondnok, sem a harangozó, sem a templom, sem pedig végre a szobrok és keresztek fentartására szolgáló kegyes alapítványok javára nem biztosit, azt pedig panaszló sem állítja panasziratában, mintha a szóban forgó pótadók kivetésénél és beszedésénél az érvényben levő törvények és a szabályok intézkedései valamely más irányban figyelmen kivül hagyattak volna. Mindezeknél fogva az Ítélet rendelkező részében foglaltak szerint kellett határozni. Miről a magyar királyi közigazgatási bíróság a vármegye közigazgatási bizottságát az elnökének idézett számú és keletű jelentése kíséretében felterjesztett iratok visszaküldése mellett azon meghagyással értesíti, hogy az ítélet egyik eredeti példányát a panaszló róm. kath. plébánosnak kézbesittesse. Kelt Budapesten, a magyar királyi közigazgatási biróságnak igoi. évi deczember hó 17. napján tartott üléséből. (P. H.) Wekerle, elnök. dr. Vasdényei Géza, Tibád előadó h. — 8 — 1761. sz. Belügyminiszteri határozat fakepe és a község kegyurasága ügyében. A m. kir. Belügyminisztertől 6907. IV, a. — 1902. sz. Csikvármegye közigazgatási bizottságának Csik-Szeredán. A múlt évi julius hó 8-án tartott ülésében 264. szám alatt hozott határozatát, melylyel a főszolgabirói és alispáni határozatokkal egyezőleg a csik-szent-mihályi rom. kath. egyház személyzetét azon igényével, hogy a fakepe váltságának fizetésére a politikai község, mint kegyur köteleztessék, elutasította, Jakab Lajos csik-szent-mihályi rom. kath. alesperes-plebános és társai által beadott felebbezés folytán a vallás és közoktatásügyi Miniszter ur meghallgatása után felülvizsgálván, azt megváltoztatom s Csik-Szent- Mihály községnek kötelezettségét a fakepe váltság viselésére nézve megállapítom. Mert a politikai község kegyúri jellege a tárgyiratok, különösen az egyházi személyzet által bemutatott okmányok által igazolva van, a mennyiben más erősebb bizonyíték hiányában az egyházlátogatási okmány a kegyúri jelleg megállapitása szempontjából irányadónak tekintendő s a szóban levő esetben annál kevésbbé forog fenn ok arra, hogy az egyházlátogatási okmány bizonyitó ereje lerontassék, mert a kegyúri viszony éppen a
