Püspöki körlevelek 1902 (Szombathely, 1903)
y. A KATHOLIKUS VILÁG PATRIARCHÁINAK, PRÍMÁSAINAK, ÉRSEKEINEK ÉS PÜSPÖKEINEK. XIII. LEO PÁPA A TISZTELENDŐ TESTVÉREKNEK ÜDVÖZLETÉT ÉS APOSTOLI ÁLDÁST. Miután megértük apostoli hivatalunk 25-ik esztendejét, magunk is csodálkozván a nehéz és szakadatlan gondok közepette megtett ut fölött, önként érthetőleg arra indíttatunk, hogy gondolatainkat a jó Istenhez emeljük, aki annyi más jótéteménye között a pápaságnak oly hosszú tartamát kívánta nekünk megengedni, melyre alig van példa a történelemben. Szálljon föl tehát a mindnyájunk Atyjához, Ő hozzá, aki kezében tartja az élet titkát, mint igazi szivbeli szükséglet a hála himnusza. Bizonyára képtelen arra az emberi elme. hogy teljesen belásson az ennyire előhaladott és semmikép sem remélt életkorra vonatkozó isteni szándékba és mi itt csak hallgatagon imádhatjuk azt; de egyet nagyon jól tudunk és ez az, hogy ha Neki tetszett és még tetszik ezt a mi létünket megtartani, nekünk legfőbb kötelességünk, hogy szeplőtelen jegyese, az egyház javára és gyarapodására éljünk és meg ne ijedjünk a gondoktól és fáradalmaktól, hanem ereinknek ezt az utolsó maradékát is neki szenteljük. így leróván hálánkat a mi jó Atyánk iránt, ki a mennyekben vagyon és akinek legyen tisztelet és dicsőség mindörökké, megelégedésünkre szolgál, hogy gondolatainkkal és szavainkkal hozzátok fordulhatunk tisztelendő testvérek, kiket a Szentlélek meghívott, hogy Jézus Krisztus nyájának kiváló részeit vezessétek és éppen ez által velünk együtt részt vegyetek a pásztori hivatal küzdelmeiben és diadalaiban, fájdalmaiban és örömeiben. Emlékezetünkből sohasem fognak eltűnni a vallásos odaadás sokféle és dicső bizonyságai, melyeket pápaságunk folyamán nekünk adtatok és szerető versenyben a jelen alkalommal is megújítottatok. Szorosan egybeköttetvén veletek mind hivatali kötelességből, mind atyai vonzalomból, kiválóan kedvesek Nekünk hódolatotoknak eme tanujelei, nem annyira személyünk tekintetéből, mint inkább azon magas jelentőség következtében, melyet azok, mint az ezen apostoli Szék, a katholikus világ minden többi püspöki székeinek magva és középpontja iránti ragaszkodásnak bizonyítékai. nyernek. Ha valaha szükséges volt, hogy az egyház összes hierarchiai fokozatai féltékenyen megőrizzék az egységet kölcsönös szeretetben, a gondolatok és szándékok ökéletes egyenlőségében, úgy, hogy csak egy szivet és egy lelket alkossanak: akkor 1465. sz. XIII. Leo pápa apostoli levele az egy igaz vallás követésének szükséges voltáról.
