Püspöki körlevelek 1902 (Szombathely, 1903)
2 qui mendax est et mendacii pater, tanquam veritatis magistro credituri: Mittet illis Deus operationem erroris, ut credant mendacio (II. Thess. 2. 10); in novissimis temporibus discedent quidam a fide, attendentes spiritibus erroris et doctrinis daemoniorum“ (I. Tim. 4, 1). Ugyanazért emlékeztetem Kedveltségieket Szentséges Atyánknak a szóban forgó körlevélben kiadott rendeletére: „Decernimus igitur et mandamus, ut per orbem catholicum universum, hoc anno itemque annis in perpetuum consequentibus, supplicatio novendialis ante Pentecosten, in omnibus curialibus templis et, si Ordinarii locorum utile iudicarint, in aliis etiam templis sacrariisve fiat. Omnibus autem íj ai eidem novendiali supplicationi interfuerint, et ad mentem Nostram rite oraverint, eis annorum septem septemque quadragenarum apud Deum indulgentiam in singulos dies concedimus; tum plenariam in uno quolibet eorumdem dierum vel festo ipso die Pentecostes, vel etiam quolibet ex octo subsequentibus, modo rite confessione abluti sacraque communione refecti ad eamdem mentem Nostram pie supplicaverint. Quibus beneficiis frui pariter eos posse volumus, quos publicis illis precibus legitima causa prohibeat, vel ubi non ita commode, secundum Ordinarii prudentiam, in templo res fieri possit; dum tamen supplicationi novendiali privatim detur opera celeraeque conditiones expleantur. Hoc praeterea placet de thesauro Ecclesiae in perpetuum tribuere, ut si qui vel publice vel privatim preces aliquas ad Spiritum Sanctum pro pietate sua iterum praestent quotidie per octavam Pentecostes ad festum inclusive sanctae Trinitatis, ceterisque ut supra conditionibus rite satisfecerint, ipsis liceat utramque iterum consequi indulgentiam. Quae omnia indulgentiae munera etiam animabus piis igni purgatorio addictis converti in suffragium posse, misericorditer in Domino concedimus.“ És azon reményben, hogy a ntiszt. lelkészkedő Papság buzgalma minden tekintetben meg fog felelni főpásztori várakozásomnak, ezennel különösen lelkűkre kötöm Istenben bold, püspök-elődöm 1897. évi V. körlevelében közzétett utasításának lelkiismeretes teljesítését, melynek szövege a következő: „Szentséges atyánk folyó május hó 22-én kézhez vett apostoli körlevelét, melynek rendelkezései későbbi évekre is szóinak, egész terjedelmében, azon felhívással közlöm Kedveltségiekkel, hogy azt a hivő nép felfogásához mért alakban és módon a szószékről buzditólag a hívek tudomására hozzák, annak különös kiemelésével, hogy a kik ezen szent kilenczedet akár nyilvánosan, akár magánosán, ájtatosan elvégzik, azoknak Szentséges Atyánk a kilenczed minden egyes napján 7 évi és ugyanannyi negyvenedi búcsút enged, — a kilenczed bármely napján vagy Pünkösd vasárnapján, vagy az ezt követő 8 nap bármelyikén pedig teljes búcsút, ha méltóképpen meggyónnak, megáldoznak és a szent atya fentebb jelzett szándékára imádkoznak. Ezenfelül azok, kik jámborságból a fentebbi ájtatosságot a Pünkösdöt közvetlenül követő 8 nap alatt, szt. Háromság vasárnapjáig bezárólag, újólag elvégzik, ismét megnyerhetik mind a kétféle (teljes és nem teljes) búcsút. Ezen bucsukegvelmek a tisztitó helyen szenvedő lelkek enyhülésére is felajánlhatok. A szent kilenczed nyilvános végzésére a templomokban legalkalmasabbnak mutatkozik naponkint a plébániai mise után, illetve a már előirt imádságokkal kapcsolatosan elmondani a kilenczedi imádságokat és pedig az egyöntetűség szempontjából czélszerüen ezeket: „Áraszd le Szentlelkedet és újjászületnek és megújítod a föld színét Könyörögjünk: „Ur Isten! ki a hívek szivét a Szentlélek világositása által
