Püspöki körlevelek 1900 (Szombathely, 1901)

7

és buzgóságuktól függ az, hogy a gondjaikra bízott hívek mennél alaposabban és behatóbban ismerjék fel a jubileumi kegyelmeket, melyeket szeretett Anyánk, az Anyaszentegyház híveinek kínál; hogy mennél pontosabban teljesítsék a feltételeket, melyekhez a kegyelmek elnyerése kötve van; hogy mennél hasznosabban érvényesítsék azokat egész életüknek vallási, társadalmi és családi vonatkozásaiban.

Szent Pál a korinthusiakhoz irt levelében igy kiált fel: „íme az Istenünknek kedves időszak, ime az üdvösségnek napjai!“. Ezt mi a közelgő nagyböjt napjairól kétszeresen állíthatjuk; mivel ezekre nemcsak az Üdvözítő különös Ígéretét bírjuk „alkalmas időben meghallgatlak téged és az üdvösség napjaiban segítek rajtad“: hanem egyúttal az ő földi Helytartója ugyanekkor felnyitja nekünk a kegyelmek kimeríthetetlen tárházat, hogy abból kiki tehetsége szerint merítsen annyit, amennyit csak bir.

Használjuk fel kiki tehetsége szerint e kettős kegyelmi időszakot lelkünk üdvösségére ! Különös gondunk legyen arra, hogy részünk legyen a nagyböjt átalakító hatásaiban ! Vonjuk el magunktól az élvezeteket, szorítsuk szigorú korlátok közé vágyainkat és a mit önmagunktól megtagadunk, ajánljuk fel azt Istennek és közöljük szükségben sinlődő felebarátainkkal. Ilyetén berendezett böjtölésünk egyesítve a Megváltó véghetetlen érdemeivel elégtételi cselekményül szolgálnak bűneinkért, fölszabadítják lelkünket az anyagiak bilincseiből és a magasba vonják a mennyei atyához, kinek képére és hasonlatosságára teremtetett.

Legyen a mi böjtölésünk eredménye különösen most a szegények kenyere: legyen a mi önmegtagadásunk erénye és vágyaink fékezése utján szerzett anyagi gyarapodásunk a szükölködők vagyona és a nyomorultak jótéteménye: az éhezőknek ételt, a szomjazóknak italt adjunk, a ruhátlanokat öltöztessük fel, a betegeket látogassuk meg, a megszorult utasokat ne utasítsuk el házunk küszöbéről; a jó Istentől nyert lelki adományaink is közösek legyenek felebarátainkkal: a szomorúakat vigasztaljuk, a kételkedőknek jó tanácsot adjunk, a bűnösök megtérésén fáradozzunk és imádkozzunk azokért, kik minket bántalmaznak és üldöznek, hogy az Ur Jézus adjon nekik békülékeny szivet és a Jézus szeretete fűzze őket hozzánk. Szóval böjtölésünk áldása áradjon ki mindazokra, kik velünk közeli összeköttetésben élnek.

Legyen a mi böjtölésünk eredménye különösen most lelkünk eledele. A mit elvonunk testünktől, fordítsuk azt lelkünk javára. Jézus a mi legszentebb eszményképünk negyven napon át bőjtölt a pusztában, magasztos példájával akarván nekünk megmutatni, hogy mi is negyvennapi böjttel készüljünk a föltámadási ünnepélyre, hogy azalatt meghaljunk bűneinknek és feltámadjunk az erényekre, meghaljunk az anyagiaknak és feltámadjunk a lelkiekre. Szemeink többé ne azt fürkészszék a mi érzékeinknek kellemes: keressék inkább e nagy mindenségben az isteni jóság és fenség megnyilatkozását, hogy lelkünket Istenhez emeljék; füleink ne arra hajoljanak, a mi érzékeinket csiklandozza: inkább legyenek az isteni igazságoknak feltárva, a melyek bizton vezérelnek minket czélunk felé; szaglásunk az erények illatja iránt legyen érzékeny: ezeknek követésére serkentsen bennünket; szánk ne hiú, dőre dolgokról szóljon vagy éppen ostoba káromló szavakat hallasson: nyíljék fel mindenkor Isten dicsőségére és felebarátunk javára; kezeink és lábaink ne az érzéki gyönyörök kutatásában fáradjanak : inkább az erkölcsi jó megvalósítására munkálkodjanak közre.

íme böjtölésünk és megtartóztatásunk üdvös eredményei, a melyek által gyengéd összeköttetésbe jövünk Istenünkkel és a melyek áldásosán szabályozzák szeretetünket önmagunk és felebarátaink iránt. Áldottak lesznek reánk nézve a közeli nagy-