Püspöki körlevelek 1900 (Szombathely, 1901)
A legközelebb lefolyt félév alatt történt események közül egyházmegyénk szere tett megyés Püspökének, mindnyájunk kegveslelkü atyjának elhalálozása általánosar gyászos jellegű volt, a mely az egyházmegye minden tagját érzékenyen érintette, lesújtó hatását mindnyájunkra kiterjesztette, a veszteséget mindegyikünkkel fájón éreztette A halál ugyan évekkel megelőzőleg előre küldötte hírnökeit; a folytonos gyengélkedés a gyakori változatokban jelentkezett kisebb nagyobb betegségei állandóan aggódásaink tárgyát képezték; a halált még sem gondoltuk oly közellevőnek, mint a hogy az jelentkezeit. Hosszas testi gyengélkedéseihez gyötrő lelki fájdalmai társultak különösen amiatt, mivel képtelennek érezte magát püspöki hivatását oly mérvben betölteni, mint a hogy egy minta-püspök működését önönmaga elé rajzolta: nem gyakorolhatta tanítói hivatalát gégebaja miatt; és az utolsó években nagyobb szellemi munkára sem volt, képes fokozódott agybántalmai miatt. Ki ne emlékeznék vissza lelketemelő főpásztori buzgóságára, a melytől sarkalva mindjárt püspöksége kezdetén székesegyházában az adventi- és nagyböjti szent beszédek tartására vállalkozott, a melyek végén azonban csakhamai arról kellett meggyőződnie, hogy nagy terveinek és erős akarati erejének nem megfelelőek testének gyenge szervezetei? Ki ne emlékeznék vissza a székesegyházban tartotl missiók befejezésekor híveihez intézett atyai intelmeire, a midőn mindjárt az első mondatok után hangja felmondta a szolgálatot és ezután csak taglejtéseiből, valaminl egyes érthetően kiejtett szavai után következtettünk arra, amit mondani akart; és könnyekben nyilvánult meghatottságunk által jeleztük neki, hogy hívei megértették főpásztori szózatát ? 1 Sokáig vigasztalta a tudat, hogy amit szóbelileg nem volt képes épületes körleveleiben hirdethette híveinek Isten igéjét és figyelmeztethette őket erkölcs: kötelességeikre. És csak amikor körleveleinek szerkesztésében is akadályozva lett, hallgatott érzékeny lelkiismerete figyelmeztető szavára, mely azon gondolatot érlelte meg benne, mintha ő most már képtelen lenne püspöki hivatásának betöltésére: miért is lemondásra és nyugalombavonulásra készült. Hogy7 ez nem történt meg, egyenesen Szentséges Atyánknak köszönhetjük, kitől azon izenet érkezett hozzá: »Kérjen segédpüspököt és 0 maga jó példája és mintaszerű élete által szolgáljon papjainak és híveinek épülésükre.« Ls valóban példányképül szolgált az Istenben boldogult, úgy papjainak mint híveinek. 0 első sorban az imádság és elmélkedés embere volt. Reggel 5 órakoi már a kápolnában találtuk, a honnét csak 7 óra táján szokott távozni ; legjobban érezte magát a legméltóságosabb Oltári-Szentségben jelenlevő Ur Jézus társaságában, kit napközben többször meglátogatott, közölte vele dolgait és cselekedeteiben bizalommal számított szent kegyelmének támogatására. Ápolta az imádság közösségét: papjairól és híveiről naponkint megemlékezett sz. miséiben és ezeket a legtöbbször egyenesen érettük ajánlotta fel; bérmálás, ordinatio, investitura és egyéb functiói alkalmával mindenkor az érdekelteket jelölte ki szent mise-áldozata részeseiül. A szent mise-áldozattal karöltve járt napi officiumának, imádságainak, gya-I. sz. 1 Az 1900. évi ■ julius hó i-től ugyanazon év deczember hó ’ végéig előfor- 1 dúlt egyház' megyei köz, érdekű eser mények rövid vázlata. t t i i * l » l . > I.
