Püspöki körlevelek 1899 (Szombathely, 1900)

ß

Ceterum, multa ferre et perpeti, humana conditio est. Vitam sibi dolore vacuam atque omni expletam beatitate extruere non plus homo potest, quam divini conditoris sui delere consilia, qui culpae veteris consectaria voluit manere perpetua. Consentaneum est ergo, non expectare in terris finem doloris, sed firmare animum ad ferendum dolorem, quo scilicet ad spem certam maximorum bonorum erudimur. Neque enim opibus aut vitae delicatiori, neque honoribus aut potentiae, sed patientiae et lacrimis, studio iustitiae et mundo cordi sempiternam in caelo beatitudinem Christus assignavit.

— t

i

Hinc facile apparet quid sperari denique ex eorum errore superbiaque debeat, qui, spreto Redemptoris principatu, in summo rerum omnium fastigio hominem locant, atque imperare humanam naturam omni ratione atque in omnes partes statuunt oportere : quamquam id regnum non modo assequi, sed nec definire, quale sit, queunt. Iesu Christi regnum a divina caritate vim et formam sumit: diligere sancte atque ordine, eius est fundamentum et summa. Ex quo illa necessario fluunt, officia inviolate servare : nihil alteri de hire detrahere: humana caelestibus inferiora ducere: amorem Dei rebus omnibus anteponere. Sed isthaee dominatio hominis, aut aperte Christum reficientis aut non curantis agnoscere, tota nititur in amore sui, caritatis expers, devotionum nescia. Imperet quidem homo, per Iesum Christum licet: sed eo, quo solo potest, pacto, ut primum omnium serviat Deo, eiusque ab lege normam religiose petat disciplinamque vivendi.

Legem vero Christi dicimus non solum praecepta morum naturalia, aut ea quae accepere antiqui divinitus, quae, utique Iesus Christus omnia perfecit et ad summum adduxit declarando, interpretando, sanciendo: verum etiam doctrinam eius reliquam, et omnes nominatim ab eo res institutas. Quarum profecto rerum caput est Ecclesia: iramo ullaene res numerantur Christo auctore institutae, quas non illa cumulate complectatur et contineat? Porro Ecclesiae ministerio, praeclarissime ab se fundatae, perrenare munus assignatum sibi a Patre voluit: cumque ex una parte praesidia salutis humanae in eam omnia contulisset, ex altera gravissime sanxit, ei ut homines perinde subessent ac sibimetipsi, eamdemque studiose et in omni vita sequerentur duceni: qui vos audit, me audit: et qui vos spernit, me spernitL Quocirca omnino petenda ab Ecclesia 1

1 Luc. X, 16.

gyünk tagjai s ki a mi fejünk? Állhatatos nyugalommal viselte keresztjét, a kinek akarata, hogy magunkat megtagadjuk. S az életnek ilyetén felfogásán áll az emberi természetnek egész méltósága. Mert a mit már a régi bölcsek tanítanak : parancsolni önmagának, s a lélek alsóbb rendű képességeit alávetni nemesebb tehetségeinek, nem az összetört akaratnak tehetetlensége az, hanem a legszebb erény: a mely a csodálatosan illik az értelemhez, s mindenek előtt emberhez méltó. Bizonyos: szenvedni, sokat elviselni, ez az ember sorsa. Száműznie életéből a fájdalmat és bírnia benne minden boldogságot, csak úgy nem fog sikerülni az embernek sohasem, mint ahogy sohasem fogja megsemmisíteni terveit isteni alkotójának, a ki úgy akarta, hogy az ember mindig érezze az ősi bűn következményét. Jobb tehát, nem várni a földön a fájdalomnak végeszakadását, hanem megaczélozni a lelket, hogy elbírja a fájdalmat, a mely azután a legnagyobb javak biztos reménységére neveli az embert. Mert nem a kincseknek, nem is az élvezetek közt leélt életnek, sem a hatalomnak, dicsőségnek, hanem a tűrő szenvedésnek és köríveknek, az igazságra való törekvésnek és tiszta szívnek Ígérte Krisztus az örök boldogságot az égben.

Ebből aztán az is világos, hogy mit várhatni attól a tévelytől, a melynek hirdetői gőgös önteltséggel, elvetve a Megváltó uralmát, az embert helyezik mindenek fölé s azt tanítják, hogy az emberi természet uralmának kell mindenütt és mindenben érvényt szerezni; bár ezt az uralmat nem csak hogy megvalósítani nem bírják, de meghatározni sem tudják. Jézus Krisztus országa az isteni szeretőiből meriti erejét és szervezetét: szeretni szentül s rendezett szeretettel ez az alapja és lényege. A miből azután szükségképen következnek : híven teljesíteni a kötelességet, tiszteletben tartani a más jogát, alárendelni az emberit az éginek, Isten szeretetét minden másnak eléje helyezni. Ellenkezőleg az embernek az a Krisztust vagy nyíltan megvető, vagy Krisztussal nem törődő uralma teljesen az önzésen épül fel; szeretető nincsen, előtte semmi sem szent. Hiszen uralkodhat!k az ember Jézus Krisztus miatt, de csakis úgy. a mint uralkodni meg van adva. hogy t. i. először szolgáljon Istennek s köteles tisztelettel az ő törvényéből merítsen törvényt, szabályt életének.

Értjük pedig itt a Krisztus törvényén nem csupán a természeti erkölcs szabta parancsolatokat, sem csupán azokat, a melyeket az ószövetségi embernek adott az Isten, a melyeket Krisztus kétségkívül mind tökéletesített s eszményibb fokra emelt ; hanem értjük itt egész tanítását, a maga csonkitatlan teljességében, nevezetesen mindamaz intézményekkel együtt, a melyek tőle származnak. S a legfőbb ezek között kétségtelenül az Egyház. Sőt hogy tovább menjünk, van-e Krisztus alkotásai közt csak egy is. a mely az Egyházban meg nem volna a maga legtökéletesebb alakjában? Hiszen úgy rendelte ő. hogy az Atyától reá bízott hivatásnak az általa örök időkre alapított Egyház legyen hordozója; s inig egyrészt az ember üdvének minden eszközét benne tette le : addig másrészt szentül megparancsolta, hogy az emberek csak úgy engedelmeskedjenek az Egyháznak, akár neki magának s egész életökre vezérükül föltétlenül elfogadják. A lei titeket hallgat, engem hall-