Püspöki körlevelek 1899 (Szombathely, 1900)
4 tora: tum officia et iura, id quod erat consequens, partim ad perfectionem adducta, partim ex integro constituta, simulque tales excitatae passim virtutes, quales ne suspicari quidem ulla veterum philosophia potuisset. Quamobrem consilia, actio vitae, inores, in alium abiere cursum : cumque Redemptoris late fluxisset cognitio, atque in intimas civitatum venas virtus eius, expultrix ignorantiae ac vitionum veterum, permanesset, tum ea est conversio rerum consecuta, quae, Christiana gentium humanitate parta, faciem orbis terrarum funditus commutavit. m Istarum in recordatione rerum quaedam inest, venerabiles Fratres, infinita iucunditas, pariterque magna vis admonitionis, scilicet ut habeamus toto animo, referendamque curemus, ut potest, divino Servatori gratiam. Remoti ob vetustatem sumus ab originibus primordiisque restitutae salutis: quid tamen istuc referat, quando redemptionis perpetua virtus est. perenniaque et immortalia manent beneficia? Qui naturam peccato perditam reparavit semel, servat idem servabitque in perpetuum: Dedit redemptionem semetipsum pro omnibus....1 In Christo omnes vivificabuntur....2 Et regni eius non erit finis*. Itaque ex aeterno Dei consilio, omnis est in Christo lesu cum singulorum, tum universorum posita salus: eum qui deserunt, hoc ipso exitium sibi privatim coeco furore consciscunt, codemque tempore committunt, quantum est in se, ut quam malorum calamitatumque molem pro pietate sua Redemptor depulerat, ad eam ipsam convictus humanus magna iactatus tempestate relabatur. Rapiuntur enim errore vago optata ab meta longius, quicumque in itinera se devia eoniecerint Similiter si lux veri pura et sincera respuatur, offundi caliginem mentibus, miseraqüe opinionum pravitate passim infatuari animos necesse est. Spes autem sanitatis quota potest esse reliqua iis, qui principium et fontem vitae deserant ? Atqui via, veritas et vita Christus est unice. Ego sum via, et veritas, et vita4 : ita ut, eo posthabito, tria illa ad omnem salutem necessaria principia tollantur. Num disserere est opus, quod ipsa res monet 1 I. Tim II, 6. 2 I. Cor. XV, 22. 3 Luc. I, 33. 4 Io. XIV, 6. keresett világosságában: s mindenek előtt látta, hogy sokkal magasabb, sokkal nagyobb javakra született, mint a minők azok a silány, veszendő dolgok, a melyeket a kéz tapinthat, s a melyeknél eddig esze, vágya nem tudott tovább hatolni: megismerte, hogy az ember élete hivatása abban összpontosul, oda kell, mint vógczéljához visszavezetnie mindent, az a legfőbb törvénye, hogy Istentől származván, egyszer majd Istenéhez vissza is térjen. Ekként fölébresztve, ez alapokon megizmosodva, talpra áll újra az emberben saját méltóságának tudata: kölcsönös testvéri érzés költözött a keblekbe, a jogok és kötelességek természetszerűleg nagyobb tökéletességben alakultak ki. vagy egészen újak állíttattak fel, s egyben szerte oly erények sarjadtak, a melyekről a régiek bölcseletének még sejtelme sem támadt. A miért is az elhatározások, élettörekvések, erkölcsök egészen uj irányba terelődtek: a mikor pedig a Megváltó ismerete szerte távol terjedt, s nemes ereje, irtva bűnt és tudatlanságot, a társadalom legbensőbb ereibe is átáradott, akkor a dolgok rendjében oly változás állott be, a mely — megteremtve a keresztény emberiességet, — alapjában változtatta meg a föld sziliét. Valami végtelen boldog érzés kél ez emlékezés nyomán s egy hatalmas intő szózat, tiszteletre méltó Testvéreink, hogy legyünk szívből hálásak és oda hassunk, hogy mások is leróják hálájukat isteni Megváltónknak. Mint a késő utókor szülöttei messze távol kerültünk ugyan attól az időtől, a mely megváltásunkat meghozta: de mit tesz az, mikor hiszen a megváltásnak örök az ereje s minden időn s enyészeten túl fenmaradnak jótéteményei ? A ki a bűn által elveszett természetet egyszer visszaadta az életnek, ugyanő abban meg is tartja, s mindörökké meg is fogja tartani. Önmagát adta mindenekért váltságul.1).. Krisztusban mindnyájan megelevenittetnelc.2) És az ö országának nem lesz vége.*) Tehát Isten örök akarata szerint úgy az egyesnek, mint a köznek összes üdvössége Jézus Krisztusban van: a mely pillanatban őt valaki elhagyja, bűnös elvakultsággal önmagát dobja oda a romlásnak, és ugyanakkor abban is bűnössé válik, hogy a mennyiben rajta múlik, felforgató viharoknak lévén okává, ismét visszataszítja az emberi társadalmat azon bajok és csapások tömkelegébe, a melyekből irgalmas szeretetével a Megváltó kiragadta. Ismeretlen utakon aki jár. iránytalan bolyongása azt messze veti czéljától. Az igazság tiszta, biztos világosságának elvetésével szükségkép sötétség borul az elmére, s a vélemények nyomorúságos útvesztőjében tönkre jut a lélek. Mert egészséges életműködés annál hogy volna lehetséges, aki az életnek legelső alapföltételeit vetette el magától? Márpedig az út, az igazság és élet Krisztus maga egyedül. Én vagyok az ut, az igazság és az élet4: úgy, hogy a ki vele szakit, az elszakadt minden boldogságnak ama hármas alapföltételétől. Fejtegessük-e azt, a mire a dolog természete *) Tim. I. II. 6. 2) Kor. I. XV. 22. 3) Luk. I. 33. *) Ján. XIV. 6.
