Püspöki körlevelek 1899 (Szombathely, 1900)
8 föl, aki alszol és támadj föl a halálból és megvilágosit téged Krisztus.1 Katholikus életetek e ragyogó példájával kiáltsatok azok felé, akik Krisztus Jézusnak hódolat helyett megvetést nyújtanak s gonosz tanaikkal, gonosz életükkel törekszenek Krisztustól elvonni a hódoló sziveket: Krisztus az élő Istennek Fia,2 Krisztus a mi Urunk és Üdvözitönk, Krisztus az út, az igazság és az élet,3 nincs másban senkiben üdvösség,4 az Ö nevére minden térd meghajoljon, a mennyeieké, a földieké és a földalattiaké.5 Legbensöbb hálával szivetekben Krisztus Jézus iránt, a legnagyobb buzgalommal vegyetek részt az ünnepélyes szent ájtatosságokban, a templomokban, a szent körmenetekben és zarándoklatokban, s egyéb szent cselekedetekben, a melyeket egyházmegyéinkben külön el fogunk rendelni és ajánlani nektek. Hűségesen, megtörödött áhitatos szivvel csatlakozzatok e szent évben Krisztus Jézus bűnbánó seregéhez, s használjátok fel a nagy jubileumi szent kegyelmet, nyújtsatok imáitokkal, önmegtagadásaitokkal s egyéb szent cselekedeteikkel elégtételt az Ur Jézusnak a sok közönyösségért, bántalomért, szentségtörésért, a melylyel illeti üt annyi hálátlan, közönyös és gonosz szív. Buzgó imáitok, szent éneketek, ünnepélyes szent körmeneteitek s áhítatotok egyéb ünnepélyes szent cselekedetei hirdessék az egész világnak, hogy egy szív, egy lélekß vagytok Krisztus Jézus minden hűséges gyermekével s hódoltok egy szívvel, egy lélekkel Neki, a kath. szivek millióival széles e világon. De Krisztusban szeretett híveink! nemcsak a szentséges Atyának buzdító szava 1 Eph. V. 14. 2 Máté XVI. 16. 3 Ján. XIV. 6. 4 Act. IV. 12. 8 Fii. II. 10. 6 Apóst. Csel. IV. 32. lelkesít bennünket Krisztus Jézus híveivel egyetemben, hogy e század alkonyán s a következőnek kezdetén megújuljunk kath. szent hitünkben, s a legforróbb hálával nyilvánítsuk ünnepélyes imádó hódolatunkat a mi Urunk és Üdvözitönk Jézus Krisztus iránt, hanem a megemlékezés is, hogy ezelőtt kilenczszáz esztendővel nyújtotta Krisztus Jézus országunknak, nemzetünknek, szent István királyunk áltál, szent tanának, szent kegyelmének drága kincseit. Midőn Krisztus Jézus anyaszentegyházának anyai keze által megkeresztelte szent Istvánt és nemzetét, szent keresztjének jelével jelelte meg országunkat, s országává tévé, a nagy hivatással, hogy szent hitének majdan védbástyájává legyen, szent keresztjének ellenségei ellen. S nem azért választotta ki e szent és magasztos hitvallói feladatra nemzetünket, mintha számra minden nemzeteket meghaladott volna, hanem mivel szeretett minket,7 mivel szerette atyáinkat és azok ivadékait választotta utánok.8 S midőn szent István királyunk letette nemzetünket a kath. anyaszentegyháznak, Krisztus egyházának ölébe, gondoskodott e nemzetnek nemcsak legelső, legfőbb érdekeiről, örök üdvösségéről, hanem Krisztus jegyesének szent áldásaival nemzete, országa jólétének is egyedül biztos alapját tévé le. Ez alapon, Krisztus Jézus szent hitén, amelyet hirdet a kath. anyaszentegyház, épült e haza s daczolt a századok viharaival nemcsak, hanem Krisztus szent hitének századokon át védbástyája volt. Szent István áldó keze által szövetséget kötött nemzetünk Krisztus Jézussal. E szövetség volt nemzetünk legelső törvénye. S ma, midőn kilenczszázados keresztény múltúnkra visszatekintünk, hálás szivvel kell megemlékeznünk Krisztus Jézus irgalmának meny-7 Dent. VII. 7, 8. 8 Dent. IV. 37.
