Püspöki körlevelek 1899 (Szombathely, 1900)
Cardinalibus in rebus fidei et inorum Generalibus Inquisitoribus habita, proposito suprasiripto dubio, praehabitoque RR. DD. Consultorum voto, iidem E.mi ac R.mi Patres respondendum mandarunt : Affirmative. Sequenti vero feria VI, die 15. eiusdem mensis et anni, per facultates E.mo ac R.mo D.no Cardinali S. Officii Secretario concessas, SS.mus D. N. Leo Div. Prov. Pp. XIII. resolutionem E.morum ac R.morum Patrum adprobavit. I. Can. Mancini S. R. et U. Inquisit. Notarius. A m. kir. belügyminiszternek 1896. évi május 20-án 46.260 sz. a. kelt körrendeleté. Felmerült kételyek alkalmából a pénzügyminiszter ur f. é. május 11-én 23.167. sz. a. valamennyi pénzügyigazgatósághoz intézett körrendeletében kijelentette, hogy a gyermekek vallására nézve az 1894. évi 32. t.-cz. és 1895. évi 43. t.-cz., valamint az 1895. évi junius hó 29-én 1674. és az 1896. évi január 8-án 56. sz. a. a vallás- és közoktatásügyi, belügyi és igazságügyi miniszterek által egyetértőleg kibocsájtott rendeletek értelmében létrejött egyezségekről, illetőleg ezek megváltoztatásáról a kir. járásbiró, polgármester vagy főszolgabíró által fölvett jegyzőkönyvek, vagy a kir. közjegyző által fölvett közokiratok, továbbá az említett, jegyzőkönyveknek vagy közjegyzői okiratoknak a felek és az anyakönyvvezetők részére hivatalból kiadandó hiteles másolatai, illetőleg hiteles kiadványai, nemkülönben azok a beadványok, melyek a 7. életévöket még el nem ért gyermekek szülőik közös vallására leendő áttérhetése végett a gyámhatósághoz intézteinek, ezen beadványoknak mellékletei és az e tárgyban felvett jegyzőkönyvek és határozatok az 1894. évi 33. t.-cz. 32. §-a értelmében bélyegmentesek. 976. sz. A gyermekek vallása iránt kötött megegyezések valamint a 7—18 éves gyermekek áttérése körül követendő bélyegzési szabályok. 11491/900. IM. II. szám. A ínagy. kir. igazságügyminiszteriumtól. — A) Vala mennyi vidéki kir. törvényszék, Budapesten pedig a budapesti kir. büntető és a pest vidéki kir. törvényszék elnökéhez. — B) Azon esküdtbirósági elnökökhöz, a kik nen törvényszéki elnökök. Hivatalos utón tudomásomra jutott, hogy az esküdtbiróságokról szóló 1897-iI évi XXXIII. t.-cz. 14. §-a értelmében az évi lajstromok összeállítására hivatott bizolt ságok, valamint a kir. törvényszékek és az esküdtbiróságok elnökei az idézett törvén) 7. §-ának 2. pontját több helyütt akként értelmezték, hogy az utóbb említett pon alapján azok a róm. katli. lelkészek, a kik gymnasiumi, szemináriumi, képezdei tanárok vagy az egyházi főhatóságoknak központi irodáiban vannak alkalmazva, továbbá í kanonokok, stb., ha az esküdt! szolgálat alól való felmentésüket kérik is, ezen szol gálát alól nem menthetők fel. A fennebbi értelmezés következtében szükségesnek tartom Elnök úrral tájékozás végett a következőket közölni: A törvényjavaslatnak eredeti szövege az esküdti szolgálat alól való mentességei az „egyházközségek lelkészeibe“ korlátozta volt, azonban az országgyűlés képviselő házának többsége az 1897. évi május hó 25-én tartott képviselőházi ülésben elfogadta a törvényjavaslat előadójának az igazságügyi kormánynyal egyelértőleg elől erjeszt etf módositványát, a melynek folytán az „egyházközségek lelkésze“ a „lelkész“ szóvá cseréltettek fel. Ez a szövegezés átment a törvénybe. A képviselőházi tárgyalások folyamán (közölve az 1896—1901. évi országgyűlés képviselőházának naplója VI. kötet 149. és köv. 166 -168. és 176—182. 1.) mind u ‘ 977. sz.- A papoknak ^ az esküdtszéki szolgálat alól való felmen[ tése. t 1 l > t l ! 1 > l
