Püspöki körlevelek 1896 (Szombathely, 1897)

2 1982. SZ. A B. Sz. M. mint a Ma­gyarok Nagyasszo­nyának tisz­teletére ren­delt ünnep megülésére vonatkozó főhatósági intézkedés. sententiam Sacrorum Rituum Congregationis ratam habens, enunciatum Officium cum Missa approbare dignata est: simulque indulsit, ut festum B. M. V. titulo Magnae Hungarorum Dominae Dominicae secundae Octobris affixum ab universo Clero Hun­gáriáé tam saeculari quam regulari, Dioecesano Calendario utente, sub ritu duplici secundae classis, cum memoratis Officio ac Missa propriis, quotannis recoli valeat: servatis Rubricis. Contrariis non obstantibus quibuscumque. Die g. Augusti anno eodem. f CAI. Card. ALOISI-MASELLA 8. R. G. Praef. L. f S. A. Tripepi S. R. C. Secret. Vehementer cupiens ut recentissimum B. M. V. sub tit. Magnae Hungaro­rum Dominae festum in Dioecesi mea hoc iam anno obeatur, Directorium seu Ordinem Dioec. pag. 57. corrigendum statuo prout sequitur : 10 Octobris, Sabb. — Vesp. de seq. com. Dom. tant. col. alb. 11 Octobris; Dom. XX. post Pent, et 2. Oct. B. M. V. sub tit. Magnae Hungarorum Dominae dupl. 2. cl. Off. recent, pr. (ad Prim. R. br. V. Qui natus es de M. V.) g. Lect. Horn. com. Dom. in L. et M. pr. (Gaudeamus) Gl. Cr. Praef. B. M. V. et Te in conceptione immaculata, ult. Ev. Dom. — In 2 Vesp. com. Dom. (et seq. off. vöt.) col. alb. Dicsőségesen uralkodó Szentséges Atyánk a magyar nemzet iránt már oly sokszor tanúsított atyai kiváló kegyességének újabb bizonyítékát nyujtá az által, hogy Magyarország Bibornok-Herczeg-Primásának kérelme folytán, hazánk ezredéves fenn­állásának örömteli ünnepsége alkalmából, a Boldogságos Szűz Mária, mint a magyarok Nagyasszonyának tiszteletere ünnepet („Festum J). Mariae Virginis sub titulo Magnae Hungarorum Dominae“) rendelvén el, ugyanazon czimen egész Magyarország részére külön misét és officiumot legkegyesebben engedélyezni méltóztatott. — Méltó okunk van tehát az örvendezésre, mert ezentúl a szeplőtelenül fogantatott Szűz Anya Máriát, nemcsak imáinkban s beszédeinkben dicsérjük mint Patronánkat, hanem templomaink­ban is, more quoque liturgico, ünnepelhetjük mint Nagyasszonyunkat. Nagy okunk van arra, hogy őseink példáját követve, élő hittel és lankadhatlan buz­galommal áldjuk, magasztaljuk a mi kegyes Szűz Anyánkat. Magyarország Patronájának, Máriának neve egykor dicsőséget szerzett a keresztény hadaknak; mert a táborokban is hangzott és a kardra font Olvasótól jobban félt a török, mint magától a kard csillogásától. Mária pártfogásának jótéteményei ép oly számtalanok, mint a kath. Egyház diadalai. Országunk ezt bőven tapasztalta; mert lobogója alatt egykor virág­zott benne a szent élet, tündöklöttek á keresztény erények, béke s megelégedés ural­kodott határain belül és viszály nem dúlta föl népeinek jólétét és egyetértését. De sajnos, mióta atyáink hite mi bennünk megfogyatkozott, lábra kapott a pártküzdelem, lábra a fékvesztett szabad gondolkozás, elhatalmasodott az erkölcsi romlás. Ezeket fontolóra véve, buzduljunk fel ismét Mária tiszteletére s legyünk a mi Nagyasszonyunknak hű és engedelmes fiai, keressük a földi béke és megelégedés elejtett szálát, ott, hol a hitegység és hitbuzgóság megszakadt, Mária tiszteletének újabb föl­karolása által; ragadjunk meg minden alkalmat, eszközt, mely ide visszavezet bennün­ket és lesz erényesség a társadalomban, engedelmesség a törvény iránt, ragaszkodás az Egyházhoz, béke és jólét a hazában!

Next

/
Thumbnails
Contents