Püspöki körlevelek 1896 (Szombathely, 1897)
— 8 — hogy az 1894. évi XXXI. t.-cz. 108. §-a és in. §-ának második bekezdése szerint a külföldi házasulónak Magyarországban kötött házasságát a kor- és cselekvőképesség tekintetében mindegyik házastársra nézve saját hazájának, egyéb tekintetben pedig mindkét fél hazájának törvényei szerint kell megítélni, az osztrák polgári törvénykönyv idézett szakasza alkalmazást nyerne abban az esetben is, ha a szóban forgó házasság megkötése Magyarországon szándékoztatnék. 1545- sz. A fejletlen kiskorúak házasságához szükséges gyámhatósági jóváhagyás tárgyában a m. kir. Belügyfninister körrendeleté. A fejletlen kom. kiskorúak házasságához szükséges gyámhatósági jóváhagyás tárgyában a m. kir. belügyminiszter 1896. évi márczius 16-án lo, 193 sz. a valamennyi árvaszélhez következő körrendeletét bocsátotta ki. Többször fordult elő az oly eset, hogy az árvaszékek a fejletlen korban levő szülődén árváktól a házasságkötéshez megkívánt gyámhatósági jóváhagyást megtagadták azon az alapon, mert a szülőtlen és az 1894. évi XXXI. t.-cz. 7. §-ában meghatározott házassági akadály (fejletlen kor) alá eső árvák az az alóli felmentést az árvaszéknek be nem mutatták. Az a vélemény, mely szerint fejletlen korú részére az 1894. évi XXXI. t.-cz. 8. §-ában körülirt gyámhatósági jóváhagyás csak az esetben volna megadható, ha a fejletlen korú már megelőzőleg felmentést nyert a 7. §-ban meghatározott akadály alól: a törvényben gyökerező alappal nem bir. A törvény 7. és 8. §-ai ugyanis egymástól teljesen függetlenek. A gyámhatóság ép oly önállóan adhatja meg a jóváhagyást, mint a miniszter a fölmentést; egyik sem pótolja a másikat, de ép úgy egyik sem függ a másiktól. Törvényes sorrend e tekintetben nincs megállapítva. De mig az igazságügyminiszter a fölmentések tekintetében reá ruházott föltétien discretionalis jognál fogva és adott esetekben a közérdek szempontjából (pl. fejletlen korú szülőtlen árva fiuknál) a fölmentés megadását a gyámhatósági jóváhagyástól teheti függővé, ép úgy, mint a hogy a felmentés megadása előtt a törvényes képviselői és a szülői beleegyezést megkívánhatja, melyeknek a gyámhatósági jóváhagyás és beleegyezés csak pótlékát képezi : addig a gyámhatóságnak nincs joga az ellenkező megkövetelésére. A H. T. 10. §-a szerint ugyanis a gyámhatóság a jóváhagyás feletti határozathozatalnál kizárólag a kiskorú érdekeit köteles szem előtt tartani, vagyis határozott korlátokhoz van kötve és határozatának indokait máshonnan, mint a kiskorú érdekköréből nem merítheti. A gyámhatóság tehát a kért jóváhagyás tárgyában a fejletlen kiskorú érdekeinek mérlegelése mellett feltétlenül határozni tartozik akkor is, ha a kiskorú a 7. §. akadálya alól fölmentést még nem nyert. Tanácsos azonban ily esetben a jóváhagyás szövegében kifejezetten kijelenteni, hogy a jóváhagyás nem mentesiti a kiskorút a 7. §-ban meghatározott akadály alól. Tájékozásul megjegyzem, hogy az igazságügyminiszter úr a gyámhatósági jóváhagyás igazolását oly húsz éven alóli szülőtlen kiskorúaktól kívánja meg, a kiknek törvényes képviselője nincs szabályszerűen, gyámi rendelvénynyel igazolva, vagy a kiknek részére a törvényes képviselői beleegyezés nem csatoltatott. A mennyiben pedig a gyámi minőség a gyámi rendelvénynyel és a törvényes képviselői beleegyezés is igazoltatik; az igazságügyminiszter úr ily esetekben az 1894. évi XXXI. t.-cz 7. §-ban meghatározott házassági akadály alól való felmentést megszokta adni, hozzátéve mindig azt a megszorítási záradékot, hogy a szóbanforgó felmentés nem mentesiti a házasulót
