Püspöki körlevelek 1896 (Szombathely, 1897)
— 4 — 1882 . évi junius 1-én kelt 16.388. c) és 1145 . évi 12.464/sz. a. d) kelt udv. kam. rendeletek. 5. §. A rendelet 41. §-a a törvényhatóságok területén alakítandó felülvizsgál ó-bizottságokról intézkedik. Ezen bizottságokban az egyházmegyei hatóságok három-bárom kiküldöttje vesz részt. A törvényhatóságok ezen bizottság megalakítására általam egyidejűleg felhivattak, azért szükséges, hogy a főhatóság is minden, egyházmegyéje területén alakítandó törvényhatósági felülvizsgáló-bizottságba három alkalmas egyént szíveskedjék kinevezni és a kinevezettek neveit az illetékes törvényhatósággal közölje. 6. §. Ha a főhatóság a törvényhatóság székhelyén három alkalmas egyénnel nem rendelkeznék, akkor lehetőleg a közel vidék lelkészei lennének kinevezendők. 7. §. A felülvizsgáló-bizottság tagjai rendszerint nem részesülnek napidijakban. Ha azonban az előző szakaszban említett eset fordulna elő, akkor 5 írt napidij fog általam annak idején, a felülvizsgáló-bizottság elnökének fölterjesztésére, minden egyes bizottsági taggá kinevezett lelkész részére utalványoztatni. 8. §. A főrendelet 50. §-a megadja minden lelkésznek azon jogot, hogy ha a törvényhatósági felülvizsgáló-bizottság által megállapított tételeket magára nézve bármi A lelkészi lakások és melléképületeinél felmerülő javítások, tatarozások jövőre a fentebbiek szempontjából lesznek megbirálandók és a költségvetések ezek értelmében szer'iesztendők. (Pénzügymin. rend. 1881. október 4. 63.141. sz.) c) A plébániai lak és a mezőgazdaság föl le' iához szükséges gazdasági épületek javításához a plébános köteles hozzájárulni, az egyházmegyei és a kegyúri hatóság közbejöttével megállapítandó arány szerint; a netaláni templomvagvon azonban nem fordítható e czélra. (Udv. kam. rend. 1882. jun. 1. 16388. sz.) d) 1. A plébánosok, jövedelmükre való tekintet nélkül es megtérítés terhe alatt kötelesek, a lelkészlakon és a gazdasági épületeken, u. m. csűrökön, magtárokon, szénatartókon, istállókon, kocsiszíneken, disznóólakon s több efféléken, mindazon javításokat sajátjukból fedezni, a melyek költségét a bérben lakó felek szabály és szokás szerint maguk viselnek. 2. A lelkészlakon szükséges nagyobb javításokat, kötelesek a plébánosok a kegyurnak idejekorán bejelenteni, nehogy a késedelem által a költségek nagyobbodjanak ; az ezt tenni elmulasztó lelkész a mulasztása által szaporodott költségeket önmaga tartozik viselni. 3. A fent elősorolt gazdasági melléképületeken szükséges nagyobb javításokat az illető lelkész a saját költségén tartozik viselni. 4. A mi a plébániai épületek többi javításait illeti, ezek vagy nagyobbak, vagy kisebbek. A nagyobb javítások, mint p. o. a fal vagy tető nagyobb felének, vagy a padlatnak javítása és ezekhez hasonlók, mindenkor a kegyuraság által teljesitendök. A kisebb javításokra, mint p. o. a kapu, fedélzet egy része, vakolat és meszelés s több effélékre nézve ismét különbséget szül a lelkészek jövedelme. Azon lelkészek, kiknek évi jövedelme régtől fogva 500 írton felül van becsülve, kötelesek ezen kisebb javításokat sajátjukból fedezni, mit ha elmulasztanának s ez által az épület kárt szenvedne, kártérítésre köteleztetnek, s erre egyházmegyei hatóságuk utján szoritandók. A kiknek évi jövedelme pedig nem üti meg az 500 frtot, ezeknek a kisebb javításokra szükséges költségeket a kegyur-kincstár fogja utalványozni. 5. A gazdasági kezeléssel megbízott tisztviselők óvakodjanak, nehogy 500 fiinál több jövedelemmel biró lelkészek lakásán kisebb javításokat hozzanak javaslatba, mert különben ők kötelesek, a lelkész elleni visszkereset fenntartásával, a kincstárnak innen eredt kárait megtéríteni. • 6. Ily jelentéseknél a gazdasági hivatalok mindenkor kötelesek az illető lelkész jövedelmeit tüzetesen kimutatni. 7. A kegyuraság nem köteles a csupán hasznos gazdasági melléképületeket, milyenek csűrök, magtárak, szénatartók, istállók, disznóólak s több effélék, újból felépíteni vagy kijavítani. 8. Azonban ott, hol a lelkész lovakat és teheneket kénytelen tartani, az istállók és kocsiszínek szükséges melléképületeknek tekintendők és ezek újbóli felépítésénél azon szokás tartatik szem előtt, hogy a kincstár az illető községek által a helyi szokás szerint teljesítendő paraszt (nem mesteri) és igás munkák mellett építi fel azokat. (Udv. kam. rend. 1845. 12464. sz. a.)
