Püspöki körlevelek 1895 (Szombathely, 1896)
— 7 A m. kir. honvédelmi miniszter 1893. évi 3481. számú határozata szerint „a védtörvényi utasitás I. rész 49. §-a 1. a) és b) pontjaiban említett fölszentelt papok, alkalmazott lelkészek, segédlelkészek és papi jelleggel bíró tanárok, akik illető püspökük (rendfőnökük) bizonyítványa alapján a póttartalék nyilvántartásába már fölvétettek, ezen viszonyban való állásukat az illető esperesnek, mint közvetlen egyházi felsőbb hatóságuknak, bizonyítványával is teljesen és érvényesen igazolhatják: miután az utasitás 49. §. 3. pontja nem tartalmaz olyan rendelkezést, mintha az említett egyének mentességi jogczimök fennállásának évenkinti igazolásaira kizárólag püspökük bizonyítványát volnának kötelesek beterjeszteni.“ (Magyar közigazgatás 1895. évf. 4. szám.) 956. sz. Papok hadmentességi jogczimének évenkinti igazolására elegendő az esperes bizonyítványa. Tényállás. F. A. nagyszombaton a feltámadási ünnepély alkalmával szarvasmarhától vont szekerével szükség nélkül és szándékosan a kath. templom körül tartott feltámadási körmenetben haladó ájtatoskodók közé hajtott s köztük megállva és kalapját a szentség előtt le nem véve, mosolyogva nézte az általa igy megzavart körmenetet, sőt a szekéren ülő fiának is megtiltotta, hogy kalapját levegye. Ezen rendzavaráson s tisztességtelen viseletén a körmenetben résztvevők nagyon megbotránkoztak. ítéletek. A nv. Mr. törvényszék (1894. ápr. 24-én 881. sz. a.) vádlottat, miután a vallási szertartást nem erőszakosan zavarta meg, a K. B. T. K. 52. §-ába ütköző vallás elleni kihágásban mondotta ki bűnösnek, 20 frt pénzbüntetésre, behajthatlanság esetében pedig 4 napi elzárásra ítélte. A nv. Mr. Ítélőtábla (1894. jun. 7-én 2048. sz. a.) tekintve, hogy az ünnepi körmenet alkalmával az utczának a körmenet által elfoglalt, illetve igénybe vett része a vallás szertartásainak gyakorlatára rendelt helynek tekintendő s hogy a vádlott által okozott botrány nyilvános volt, vádlottat az elsőbiróság által megállapított kihágás helyett a B. T. K. 191. §-ába ütköző vallás elleni vétség miatt mondta ki bűnösnek s őt ezért, büntetlen előélete mint enyhítő körülménynek figyelembe vételével, 8 napi fogházra és behajthatlanság esetében egy napi fogházra átváltoztatandó 5 frt pénzbüntetésre ítélte. A Mr. Kúria (1894. jun. 7-én 8447. sz. a.) tekintve, hogy az eljárás adatai szerint F. A. vádlott oly helyen, hol kitérni nem lehetett, hajtott marhás szekerével szükség nélkül, szántszándékosan a templom körüli körmenetben az utczán, s ekkép az állam által elismert róm. kath. vallás szertartásai gyakorlatára rendelt helyiségben, haladó nép közé s azon keresztül; tekintve, hogy vádlottnak ezen ájtatoskodást zavaró cselekménye nemcsak meghaladja az 1868: 53. t.-cz. 19. §-ában foglalt s a K. B. T. K. 52. §-a által büntetés alá helyezett tilalom körét, hanem egyúttal már magában botrányos, ez a botrány pedig számosak láttára s igy nyilvánosan követtetett el: a kir. ítélőtábla ítéletét a minősítésre nézve ez okoknál, egyébként pedig elfogadott indokainál fogva helybenhagyta. (Büntetőjog tára XXIX. köt. 17. sz. 1895. jan. 24.) 957. sz. Egyházi körmenetnek közbotrányt okozó zavarása vallás elleni vétség. A vallás- és közokt. m. Mr. ministertöl. — 1)2880/894. szám. Valamennyi főtiszt, egyházi főhatóságnak! A vezetésem alatt álló m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium még az 1893. évben pályázatot hirdetett egy olyan könyv megírására, amely a mozgással járó játékokat ismertesse s egyúttal a játékok begyakorlásához a tanítók számára vezérkönyvül szolgáljon. 958. sz. Leirat, inelylyel „Játéktanitó vezérkönyv az elemi népiskolai tanitók számára“ cziinü könyv ajánltatik.
