Püspöki körlevelek 1894 (Szombathely, 1895)
— 8 — 2211. sz. A szegény tanköteles siketnémák oktatása érdekében, Nt. Pivár I<nácz kegyes-Siketnémák rendi áldozár és a siketnémák kir. orsz. intézete igazgatója által kiboc-átott felhívást, az váczi mtéze-aj^biakban oly felkéréssel közlöm Kedveltségiekkel, bogy eme kiválóan nemes irányzatú lyezésére a emberbaráti műnek előmozdítására némi segélylyel hozzájárulni, erre tehetősebb híveiket nt. Papság js alkalmilag felszólítani és könyörületes adományaikat, bármily csekélyek legyenek is azok, fel kéretik kézbesítés végett egyházmegyei hivatalomhoz beküldeni szíveskedjenek. Adakozzunk a tanköteles siketnémák oktatási czéljaira. Mélyen Tisztelt Közönség ! Hazánkban 5000 tanköteles siketnéma van, akik közöl csak 400-an járnak iskolába, 4500-an pedig oktatás nélkül maradnak. Mig az oktatás nélkül maradt siketnéma mind önmagára, mind a társadalomra, saját hibáján kívül, csak teher gyanánt szolgál ; addig, ha szakszerű oktatásban részesül, csak épen olyan hasznavehető polgára a hazának, mint bárki más : mert az oktatásban részesülő siketnéma nem néma többé, csak siket, aki épen úgy megtanul beszélni és írni, mint a balló és a különféle, neki való iparágakban csak épen olyan ügyes munkássá képezhető, mint a halló. Miből következik, hogy a siketnémákat tanítanunk kell. De valamint az életben mindenhez, úgy a siketnémák tanításához is pénz kell. Minthogy pedig a siketnéma-tanitás még mindeddig csupán emberbaráti intézménynek tartatik (pedig jól fölfogott nemzetgazdászati szempontból, hazafias kötelesség volna) és egyetlen egy ország sincs még ekkoráig, amely valamennyi lakosát, aki az embarbaráti intézmények áldásos támogatására szorul, egyszersmind abban a támogatásban részesíthetné is: tehát, ha a különben életrevaló és ügyes siketnémát a benne rejlő szellemi erő és munkaképesség épen nem kicsinylendő, megkötött tőkéjének szabaddá tétele által a társadalom hasznos tagjává tenni és a nevelésnek és oktatásnak őt boldogító jótéteményeiben részesíteni akarjuk, adakoznunk kell. Adakozzunk tehát, kiki saját tehetsége és legjobb belátása szerint azzal a tudattal, hogy olyan ügyért hozzuk meg áldozatunkat, mely emberbaráti és hazafias szempontból egyaránt a legmagasztosabb és legszentebb ügyek egyike Adakozzunk minél többen, hogy ha már valamennyi tanköteles kis sikotnéma honfitársainkat nem menthetjük meg a szellemi vakság borzalmas csapásaitól ; legalább azok részesüljenek az oktatás előnyeiben és adassanak vissza minél előbb s minél nagyobb számban önmaguknak és a társadalomnak, akiknek szülői képesek volnának a neveltetési költségek egy részét önerejükből födözni. — — — — — Yáczon, 1893. február hó 15-én. Pivár Ignácz s. k. kegyesrendi áldozár, az orsz. siketnéma intézet igazgatója. 2212. sz. A vallás- és közoktatásügyi minisztertől. Hivatalos 1130. ein. szám. — A hatóságok, hivatalok stb. a hivatalos iratok csomagolására iratok cső- többnyire rossz minőségű papirosból készült, gyakran szerfelett hosszúkás (V, méternél is niä^oläsä N * “ hosszabb) borítékokat használnak, a minek nem ritkán következménye, hogy a hivatalos levelek a legnagyobb vigyázat mellett is sérült állapotban érkeznek rendeltetésük helyére.
