Püspöki körlevelek 1894 (Szombathely, 1895)
3 elhallgatják, hogy a bekivánt statisztikai adatok a házasságok fölbontása, illetőleg a felek szétválasztási eseteinek számára nézve, — holott épen ezek teszik szükségessé, állításuk szerint, az egységes házassági jogot, — nem a többségben levő katholikusok ellen tanúskodnak . . . Szóval, ha e jó urak őszintébbek lennének és minden szineskedés nélkül nyíltan kimondanák: „Magyarország ugyan katholikus állam, királya apostoli czimet visel, és lakóinak legnagyobb része, valamint az uralkodóház is, katholikus; de kormánya felekezetnélkiili és az összes hivatalok hetvenöt száztólija nem katholikus férfiakkal van betöltve ; a felekezetien kormánynak tehát, — különben is feladata lévén a gyengébb részt az erősebb ellen védelmébe venni, — valamint a nem katholikus hivatalnokok seregének is személyes érdekékben áll odahatni, hogy Magyarországban a katholicismus ne erősbödhessék; mert különben híveinek túlsúlyban levő számánál, azok szellemi képzettségénél és rég megirigyelt tetemes egyházi vagyonánál fogva az annyira hatalmassá válhatnék, hogy nem csak egyes hivatalok betöltésénél, hanem a ministerek kinevezésénél és a kormány megalakításánál is sikerrel vetné latba tekintélyét.“ Ez nyilt és becsülésre méltó őszinteség lenne, mert a valóságnak megfelel ! Csakhogy igy a jó urak czélt nem érnének, mert még ián azok a névszerinti katholikusok is, kik most a hangzatos nagy szavak hatása alatt, vagy más érdek miatt mellettük kardoskodnak, csendesen visszavonulnának és az öntudatra ébredt katholikusok meghiúsítanák az el'lenök czélbavett vállalatokat ; azért szépíteni, kendőzni kellett a valót és igy szükségessé vált a taktikázás . . . Ugyanis nagy szólamok kíséretében elmondatott és ismételten hangsúlyoztatok, hogy a proclamált egyház-politikai programúi pontjai a hívek vallásos érzületének megsértése nélkül fognak életbeléptettetni, mert ők épen a vallásfelekezetek közt megzavart békességet kívánják és fogják is helyreállítani; midőn pedig észrevették, hogy a komolyabban gondolkodó és mélyebb belátásit katholikusok okulván már az „elkeresztelés“-i esetek körüli méltánytalan eljáráson, a legnagyobb bizalmatlansággal fogadnak minden czifra Ígéretet, és ezeren és ezeren a választók közül petitiókat Írnak alá a programra ellen ; sőt a nm. főrendiház katholikus többsége is bizalmatlanságot szavaz a kormánynak, akkor az egész vonalon megindult az actió : a sajtóban, a vármegye-termekben, egyes conventi gyűléseken; bizalmi szavazatok provocáltattak a magas kormány és annak egyházpolitikai programmja iránt; hasábok Írattak, hogy a hazának üdve, a magyar nemzetnek boldog jövője függ e programm létesítésétől, mert annak pontjai, különösen a polgári házasság, a szabadelvüség betetőzése s koronája, és a kormány hízelgői szédítő tömjénezéssel hódoltak a „nagynevű“ kezdeményezőknek . . . Nem sokára pedig a t. képviselőház egyes bizottságai ragadtattak el bámulatukban a tárgyalandó magasztos törvényjavaslatokon, melyekhez foghatót Európa még nem olvasott; stb. stb. . . . „Fistula dulce canit volucrem dum decipit auceps.11 Tudom én azt, hogy Ti, Krisztusban Kedvesim, nem így gondolkodtok, nem így éreztek ; hanem minden jobb érzésű katholikussal együtt szomorkodtok a jelen állapotok fölött és aggódtok egyházunk és hazánk jövőjén; mert belátjátok, hogy ha a beterjesztett javaslatok törvényekké lesznek, azok nem a vallásosság emelésére, sem az erkölcsök nemesítésére, de még a felekezetek közti béke helyreállítására sem fognak szolgálni; hanem inkább föl fogják dúlni a békés együttélést ott is, a hol eddig az megvolt; meglazítják az erkölcsi kötelékeket a családokban és szabad tért nyitnak a mindenre képes vallástalanságnak. „Mala arbor malos fructus facit.“ De hát mit tegyünk; a hatalmasok ellenében mihez nyúljunk ? ? . . . Úgy tudom, hogy legtöbben közületek előzetesen kitanítván és fölvilágosítván a gondjaikra bizott híveket, tetemes számmal gyűjtöttetek aláírásokat a kormányi programm
