Püspöki körlevelek 1892 (Szombathely, 1893)
5 A jegyzőkönyv hitelesítésére pedig főtisztelendő dr. Stegmüller Károly püsp. helynök, ez. apát-kanonok és ft. Horváth István ez. prépost, szombathelyi esperes plébános urakat kérte fel. Végül megyés Püspök ur ő Méltósága köszönetét nyilvánitá a gyűlés tagjainak a tanácskozmány folyamán tanúsított jóakaratu érdeklődésükért és lelkes áldozatkészségükért, melyek által a nyugdijegyesület javát hathatósan elősegítették. — Ezután pedig főpásztori intelmet intézett az összes jelenlevőkhöz, és általuk egyházmegyéje egész papságához. Megjegyzé, hogy szemükből olvassa ki azt, miszerint tőle, miután csak pár nappal előbb tért vissza a püspöki conferentiáról, a függőben levő egyházpolitikai kérdésekre nézve, melyek megoldását Magyarország katholikus közönsége várva várja, némi tájékozást óhajtanának nyerni. Kijelenté a gyűlés előtt, miszerint e kérdésekről még semmi positiv fordulatot nem jelezhet, annyit azonban elmondhat, hogy megszomoritó Egyházunknak mai helyzete, s hogy nem csekély aggodalommal tekinthetünk a jövő elé. Szomorúan kell ugyanis tapasztalnunk, hogy napjainkban több oldalról megvetéssel illetnek mindent, a mi katholikus, oly sérelmekkel, minőket az előbbi keresztény szellemtől átlengett idők nem ismertek, de nem is tűrtek volna. Nem szabod ugyanazért elmulasztanunk semmit, meg kell kísérletiünk mindent, a mi alkalmas arra, hogy a népnek gondolkodásában és cselekvésében a keresztény szellem felélesztessék, mint papoknak feladatunk, korunk viszonyaihoz mérten akként tanítani és inteni, hogy az igazság útját, mindenki megtalálhassa és senki arról el ne tántorodjék. Ezt pedig csak az engedelmesség által érhetjük el, és pedig az Egyház iránt feltétlen engedelmesség által, a világi hatóság iránt pedig azokban, a mi az ő jogköréhez tartozik, hogy teljesedjék az Üdvözítő szava: „Reddite quae sunt Caesaris, Caesari, et quae sunt Dei, Deo.“ Tartsuk tiszteletben az állam törvényeit, legyünk engedelmesek rendelkezéseik iránt, de csak addig, mig azt nem tapasztaljuk, hogy olyasmit parancsolnak, a mi Isten örök törvényeivel ellenkezik, mert vétek volna az emberek kedvéért Isten szolgálatától eltántorodni, gonoszság, Jézus Krisztus törvényeit bármely emberi hatalom miatt megszegni, — jól megjegyezvén, miszerint Istennek inkább kell engedelmeskedni, mint az embereknek. Ugyanazért felhívja Ő Méltósága papságát, hogy a mai vallásellenes áramlattal szemben kitartó munkásságot, fokozott buzgalmat fejtsenek ki. Hirdessék buzgón az evangéliumot, használjanak fel minden alkalmat arra, hogy a hívekben a kath. öntudatot felébreszszék. Látogassák buzgón az iskolát, hol a jelen és jövő érdekében legbefolyásosabban működhetnek. Fordítsanak kiváló gondot a házasulandók oktatására, állítsák szemeik elé azon fontos kötelességeket, melyek a házasság szentségének felvételével rájuk háramlanak. Törekedjenek a családban a vallásosságot és komoly erkölcsi meggyőződést visszahozni, és eszközöljék ki azt, hogy a család a tán mellőzött vallást, mint igazi jó barátot ismét körébe fogadja. Figyelmeztessék a szülőket, hogy családjukat szigorúan a kath. hit elvei szerint kormányozzák és szt. hitünk tanaira idejekorán oktassák. — Az államnak az alapja a család, ettől függ nagy részben amannak boldogsága. Miért is azok, a kik az államot a keresztény elvektől elakarják választani, munkájukat az alapnál a családnál kezdik és ezt törekednek megrontani. A szülőknek kötelessége ugyanazért arra törekedni, hogy gyermekeik vallás-erkölcsös nevelése tekintetében, minden jogtalan beavatkozás kizárásával, természettől nyert jogukat sértetlenül megőrizzék. Hogy pedig működésüket a kívánt siker. koronázza, figyelmezteti papságát (3 Méltósága, hogy
