Püspöki körlevelek 1891 (Szombathely, 1892)

8

az szolgál, hogy kik tartoznak a káté szerint a szentek egyességéhez, és azután rövidebben vagy bővebben azt tárgyalják, hogy mi által segítenek azok egymáson; de hogy a tételnek dogmatikai momentumait emelték volna ki, például, hogy mily logikai összefüggésben áll e dogma magának az anyaszentegyháznak alapításával és „De gratia“ szóló tanával; vagy miképen vállt szükségessé a szentek egyessége az üdvösség oeconomi áj ában stb. — amint azt végzett theologusoktól jogosan igényel hetném, — azt teljesen figyelmen kívül hagyták és dolgozataik inkább beillőnek szakadozott értekezéseknek vagy még helyesebben moralis alapon nyugvó elmefuttatásoknak a szentek tisztelete, — a tisztitóhely szenvedései — és a felebaráti szeretet erejéről; mintsem dogmatikus szent-beszédeknek a „szentek egyességé“-ről.

Találkoznak néhányan olyanok is, kik valódi hangyaszorgalommal hordták össze és terjedelmesen leírták mindazt, amit tudtak és találtak a feladott tételről. De ezeknél meg hiában keresem a logikai rendet, az oksági összefüggést vagy egységet; annál kevésbé találom meg pedig a prédikáczió alaki kellékeinek alkalmazását. Szorgalmuk mindenesetre elismerést érdemel; de sikeres!) eredményt létesíthettek volna* ha beható elmélkedés által a tuláradozást szabályozzák és az elmondandókat rendszeres egészszé fűzik vala egybe.

Dolgozatát az idén is egy -egész hóval későbben küldte be Tóth Sándor: nem dolgozott pedig a tavai is már komolyan megrótt Persa Iván.

Jutalomra érdemesittettek a következők : Ilont! Béla 20 írt, Illa Antal és Tóth János 10—-10 frt, Eberhard Gyula, Gaál István, Kopesándi Sándor, Schiffer István, Kollár Péter, Lelovics Gyula, Kollár József, Markovics Károly, Szilágyi Imre, Szilner József, Rácz Perencz és Skultéti Lajos pedig 5 5 írttal, kik jutalomdijaikat

az egyházmegyei hivatalban vehetik föl.

Az 1891-ik évre kidolgozandó tétel: ^ Krisztus Istensége.u Határidő: május hó 31-ike, melyen túl nem fogadtatik el semmi dolgozat.

Hogy pedig minden kicsinyes mentségnek elejét vegyem, újból közlöm az 1888-ik évi 1. sz. körlevelem iránypontjait:

1. Egyházmegyém minden segédlelkésze (vagy esetleg ideiglenes plebánoshelyettes), ki áldozárságának tizenkettedik évét még túl nem haladta, tartozik a feladott tételt a lelkipásztorkodástan szabályai szerint készített egyházi-beszédben kidolgozni, és munkálatát tisztán és olvashatóan leírva, saját neve alatt május hó végéig egyházmegyei irodámhoz beküldeni.

2. A kidolgozásnál különös tekintetbe veendők: d) a szentirási helyek: /;) a szentatyák mondatai s a zsinatok- határozatai ; c) az észből merítendő érvek és d) annak föltüntetése mily összefüggésben áll a föladott tétel az erkölcsi élettel.

3. Alakilag is mintaszerüségre kell iparkodni.

4. Mindenki azon nyelven dolgozzék, amelyen prédikál.

5. Hogy az önképzési szellemi hasznon kívül némi anyagi érdek is fokozza a munkakedvet, 100 frtot ajánlok kiosztásra, és pedig a legjobbnak ítélt egyházi-beszéd 20 írttal jutalmaztatik, a két utána következő 10—10 írttal, a többi 5—5 írttal.

Végre ajánlom az előleges beható elmélkedést, a tételről való szorgalmas