Püspöki körlevelek 1890 (Szombathely, 1891)
3 jai az Istenben, ki iránt gyermeki bizalommal iseltetnek, atyjukat imádják és őt vétekkel megbántani félnek; az anyaszentegyháat anyjukul tisztelik és annak tanításától, parancsaitól soha, semmi körülmények közt el nem térnek; testi s lelki fájdalmaikban és bajaikban az Úr Jézus szentsége szivében és a Boldogságos Szűz Mária anyai szeretetében keresnek enyhülést, 5talmat és menedéket; a kisértések ellen pedig az Oltáriszentségben lelnek erőséget és gyógyulást ; azért gyakrabban gyónnak és áldoznak, így gondolkodjatok, igy érezzétek, igr éljetek, Kedvesim, ez illik az anyaszentegyház méltó tagjaihoz ! Ellenben, ha minden önmegtagadás jálkül a testnek vágyai szerint éltek és a világnak hiú s vétkes gyönyöreit és élvezeteit hajhászszátok ; ha az emberek kedvéért igen sokat, sőt mindent, az Istenért pedig és lelketekért semmit vagy vajmi keveset tesztek; ha szivetekben a vétkes szenvedélyek : a fajtalanság, harag, gyülölséy, irigység, mértékletlenség és fösvényég uralkodnak ; ha nincs részvétetek felebarátaitok nyomora s megszorultsága iránt ; ha ajkaitok többször nyílnak meg káromlásra s mások botránkoztatására, mint imádságra s az Úr nevének dicséretére ; ha nincs meg lelketekben az Úrnak féhlme és törvényeinek tisztelete ; ha serények vagytok a bűnök elkövetésében, de kngyosak sőt hidegek a vallásosság gyakorlásában ; vidám jókedvüek a ledér mulatságokban, czivakodók és házsártosak családi körötökben, úgy ne ámítsátok m.gatokat, nem az Isten országát és igazságát keresitek, hanem azon a széles ntorcjártok, amelyről az Úr Jézus (Máté 7. 13.) kimondta, hogy az örök kárhozatra vezet ; mert a véteknek élni és az Istennek szolgálni nem lehet. „Két úrnak senki ->em szolgálhat, — igy tanítja az Ür Jézus, (Luk. 16, 13.) — mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti; nem szólalhattak — úgymond az Úr Jézus — Istennek és a mammonnak“, vagyis vétkes vágyatoknak. így tehát, Kedvesim, ne éljetek, mert ez nem annyit tesz, mint Isten országát és az ő igazságát keresni; és ha netán eddig egyik vagy másik pontban igy éltetek, úgy Joel próféta szavaival kiáltok sürgősen hozzátok : „ Térjetek az Úrhoz teljes szivetekből böjttel, sirással és zokogásszl .... mert az Ur napja jő. “ (2, 12, és i.) Azaz, térjetek meg, mert nem tudjátok . . meddig éltek! Egyikünknek sem jelentette ki a jó Isten halálunk óráját, azért az Úr Jézus sz. Máténál (24, 42 — 44.) mindnyájunkat figyelmeztet: „ Vigyázzztok, mert nem tudjátok, mely órában j'ó el a ti Uratok“, és elmondván, hogy „ha tudná a családatya, mely órában jog jönni a tolvaj, bizonyára vigyázna s nem engedné házát aláásatni,“ méltóságteljes komolysággal kötelességünkké teszi : „ Ti is készen legyetek, mert amely órában nem vélitek, jön el az ember Fia“ ... És akkor már elkésett akarat lesz az Isten országát keresni, és az anyaszentegyház méltó tagja lenni; mert a halál után nincs helye többé a megtérésnek; csak a jutalomnak vagy a büntetésnek! Azért, Kedvesim, fogadjunk szót az édes Jézusnak és használjuk föl időnket, különösen pedig a nagyböjti szent időszakot, a komoly és őszinte penitenczia tartásra! Halálunk óráját, amely véget vet e földi zarándoklásunknak, nem tudjuk; de azt sz. Pál ajkairól hallottuk, hogy a bűnösre nézve „rettenetes az élő Isten kezeibe esni;“ (Zsid. 10, 31.) tehát akaratunk egész erejével és lelkünk komoly elhatározásával azon legyünk, hogy Urunkkal, Istenünkkel e szent idő alatt teljesen, I
