Püspöki körlevelek 1889 (Szombathely, 1890)
13 ■vékáim darom vere nadilil zató, ar polag apoštolské stolice, i inyum u edinosti iivu, da ovako oridni budu svojih otcev i preotcev, kojih věru vas svit odiceno glasil je. Nadalye oni, kot i taliani vsi — i na svitu vsi katolicani, neka nepreztanu Boga z molitvami ter doprimi cini prošiti, da zbog prevelike křivice —■ Crikvi ucinyene — izbóg nespametnoga nye progonstva nadiienu serditóst milostivno utisi, i skupnu molitvu tih dobrih usliái, ki nyega za miloserdnost, mir i spasenye prosiju. TUDÓSÍTÁS. A soproni Orsolyiták konventje az 1888-dik év elején egyházi öltönyök (paramentumok) készítése czéljából iskolát nyitott, s most Isten kegyelméből bátorkodik azt a főtisztelendő papság, különösen a nagytiszteletü lelkész Urak figyelmébe ajánlani, egyúttal bizalmukat s kegyes jóindulatukat kérvén ki ezen iskola támogatására. A czél, mely után a konvent ezen vállalatával törekszik, Isten s anyaszentegyházának nagyobb dicsősége, a haza java, valamint szegény és elhagyatott leányok és özvegyasszonyok segélyezése. Az isteni tisztelethez szükséges díszruhák és fehérnemüek szigorúan az egyház szabványai szerint készíttetnek s legjutányosabban eszközöltetnek, mi által a fötisztelendő plébános Uraknak némileg megkönnyebbitve leend azok beszerzése. A haza jóléte érdekében azáltal vél a konvent közreműködhetni, ha ezen iskola felállításával a himzés művészetét Magyarországban emelni, terjeszteni s könynyebben megközelíthetővé tenni igyekszik, miáltal ilynemű diszmüvek megszerzésére nem leszünk külföldre utalva, hanem a hazáé leend a dicsőség, jót és szépet, mint saját készítményét előmutathatni. A szegény sorsú leányok és özvegyasszonyokat illetőleg a konvent őket az egyházi munkák készítésében díj nélkül oktatja s hasznavehetőségök szerint díjazza, mi által alkalmat nyernek, kenyeröket tisztességes módon megkeresni. E nemes czélokat szem előtt tartva ismételten bátorkodom a konvent nevében a főtisztelendő papságot felkérni, miszerint e szent ügyet felkarolni és kegyesen támogatni méltóztatnék. M. Desits Ladislaa, a soproni szt. Orsolya rend' konvent fejedelemasszonya. 2448. sz. A soproni szt. Orsolyarendi konvem fejedelemasszonya által kibocsátott „Tudósítás“ közöltetik. Barabás István vasvári kántortanitó következő felterjesztését intézte hozzám: Méltóságos megyés Püspök Ur, Kegyes Főpásztorom ! Fogadja — kérem — az ide csatolt küldeményt, „Kántorok Lapja“ czimü havi folyóiratom első számát, mint hódolatom s fiúi ragaszkodásom szerény jelét. Csekély tehetségem érzetében is bizonyos hivatás-érzet sarkal folyton és folyton, hogy azon a téren, melyre — úgy hiszem — születtem, erőmtől kitelhetőleg dolgozzam. Bár oly mérvben tudnék használni egyházunk szent ügyének, mint amily hévvel annak szolgálni óhajtok. Méltóságod atyai Jósága meg fogja nekem bocsátani azt, ha erőmet ta Ián túlbecsültem, De hát senki, éppen senki nem akar vállalkozni arra, hogy az egy házi éneklészet elhanyagolt mezejét a legalkalmasabb eszköz: a hirlap-szerkesztéí segélyével művelje! .... Vagy talán nem is gondoltak a leghivatottabbak arra hogy ezen mezőt művelni már itt volna az idő ?! . . . Nem gondoltak arra, hogy .amit a nagy Bogisich ember fölötti erővel véeez saiát kóréhen Zo fl 2449. sz. A „Kántorok Lapja“ c/.imü havi folyóirat ’ ajánltatik. r > r
