Püspöki körlevelek 1889 (Szombathely, 1890)
4 képeivel sem, ki az égben a Magasságbelinek engedelmeskedni vonakodott, s aki fejedelme a lázadóknak és szítója minden árulásnak. — E gonosz cselekedethez járultak a szemtelen beszédek és iratok, melyekben a legszentebb dolgokat szemérmetlenül és kímélet nélkül gúnyolják, s kiválóan magasztalják ama féktelen gondolatszabadságot, mely termékeny szülője a gonosz elveknek, s a keresztény erkölcsökkel együtt alapját ássa a polgári rendnek és társadalomnak. S ezen szomóru dolgokra hosszasan előkészülhettek, tervezhették és végre is hajthatták, a hatóságoknak nemcsak tudtával, hanem egyenesen buzdításával és nyilt támogatásával. Fájdalommal tölt el ama csodával határos dolog, hogy ezen tiszteletreméltó városból, melybe Isten helytartójának székét helyezte, indul ki az Isten ellen lázadó emberi ész riadója : és ott, honnan a világ az evangelium hamisitatlan parancsait és üdvösségre vezető tanácsait szokta nyerni, a helyzet jogtalan megváltoztával, istentelen tévelyeket, s magát az eretnekséget büntetlenül emlékszobrokkal dicsőítik. Ide juttattak Minket az idők, hogy a szent helyen látjuk a pusztaság utálatosságát. Ily nagy méltatlanság közepette, minthogy a keresztény társadalom kormányzása a vallás őrizetével és ótalmazásával együtt Reánk bízatott, kijelentjük, hogy e gyalázatosság által a Várost megsértették, s a keresztény hit szentségét szentségtörően lábbal tiporták, s az egész katholikus világnak panaszkodva és felháborodással adjuk e szentségtörő cselekedetet tudtára. Mindazonáltal hasznos tanúságot lehet e sérelemből meriteni. Ebből ugyanis mindinkább kiviláglik, vájjon megnyugodott-e az ellenség a világi uralom megdöntésével avagy nem tör-e más végczélra, hogy tudnillik magát a pápaság szent tekintélyét megsemmisítse, s a keresztény hitet gyökerestül kiirtsa. Hasonlókép kitűnik, vájjon emberi ok vezérel-e Minket az apostoli Székjogainak visszakövetelésében, avagy nem-e inkább apostoli tisztünk szabadsága, pápai méltóságunk és magának az olasz népnek valódi jóléte. — Végül az események lefolyásából könnyen beláthatni, mily értékkel bírnak és mire jutottak mindazon sok és nagy ígéretek, melyeket kezdetben fogadni nem haboztak. Mert a becsülést és tiszteletet, melylyel a római pápát — állításuk szerint — illetni akarták, érezhetőleg igazságtalanságok és legsúlyosabb rágalmazások követték ; melyeknek most legnagyobbika és mindenki szemébe ötlő jele az amaz erkölcstelen és elvetemült embernek emelt szobor. — Azt akarják, hogy ezen város, melyről erősítették, hogy az mindig a római pápának dicsőséges és biztos székhelye fog maradni, feje legyen az uj istentelenségnek, a hol a majdnem isteni méltóságra emelt észnek botor és szemérmetlen tiszteletet adjanak. ítéljétek meg tehát magatok, Tisztelendő Testvérek, mily szabadságot vagy méltóságot hagytak Nekünk legfőbb apostoli tisztünk teljesítésében. — A félelemtől és veszedelemtől még személyünk sem ment : hiszen mindenki tudja, mire szövetkeznek és törnek ez elvetemült emberek ; mindenki látja, hogy ők a kedvező idő felhasználásával napról-napra számban és szemtelenségben mindinkább erősödnek és eltökélt szándékuk mindaddig nem nyugodni, mig a dolgokat végletekig nem viszik. És ha ezen esetben, melyről panaszkodunk, egyedül a haszonra való tekintet tartotta őket vissza attól, hogy gonosz tervüket erőszakkal és fegyverrel megvalósítsák, senki sem állíthatja, hogy egykor, kedvező alkalommal, nem fognak-e ama bűntényre is vetemedni ; leginkább azért, hogy hatalmukban vagyunk, ők pedig nem átallannak Bennünket nyíltan arról vádolni, hogy ellenséges indulattal vagyunk Olaszország iránt. ■— Nem kevésbé kell tartanunk attól, hogy a minden gonoszságra kész, elvetemült emberek feltüzelt szenvedélyei nem lesznek mindig fékezhetők és visszatarthatok, ha véletlenül zavaros idők állanak be, részben a polgári és állami zavarok, részben a háborúk mozgalmai miatt. Ebből világosan kitűnik, mily helyzet uralja az egyház Fejét, a katholikusok Pásztorát és Tanitóját. Ezen keserves aggodalmak és a sok gond, amúgy is hajlott korunkban,
