Püspöki körlevelek 1889 (Szombathely, 1890)

8

1652. sz.

Xi egyházmegyei nyugdíjalapok tőkéinek tamatjövedelmei tőke kamatadó alá nem tartoznak

ezen állásuk után járó illetményeik után élveznek, ámde a járási főszolgabíró jelentése szerint G. A. f—i kántortanitó a királyi adófelügyelőséghez benyújtott adóbevallás alapján párbér tehát kántori illetménye után lett pótadóval megróva, már pedig azon jövedelem után, melyet mint kántor élvez, pótadómentességnek helye nincs; az érdekelt G. A. kántortanitó által közbe tett felfolyamodás folytán felülvizsgálat alá vevén, a vallás- és közoktatásügyi m. k. minister ur meghallgatása után a czim határozatát feloldom és felfo'yamodót kántortanitói jövedelme után községi pótadó fizetése alól a fent hivatkozott 1886. évi XXII. t.-cz. 138. §-a alapján felmentem s egyszersmind a felfolyamodó terhére kántortanitói jövedelme után előirt s felszólamlás tárgyává tett községi pótadó leírását elrendelem. Mert a tárgyalási iratok szerint nem csupán azon 4 frt és 6 kiló búza, mely a czim határozatának alapjául szolgált főszolgabírói jelentésben emlittetik, képezi egyedül a felfolyamodó tanitó javadalmazását, ezen illetmények csak segély, ajándék gyanánt lévén tekinthetők, melyet a község a canonica vizitatióban meghatározott módon javadalmazott kántortanitójának nyújt, hanem tanitói működésért járó tulajdonképeni javadalmazása azon illetményekben foglaltatik benn, melyek részére a felmutatott canonica visitatióban szabályozvák. Minthogy pedig a kántortanitói illetmények a canonica visitatióban egységesen vannak megállapítva és igy felfolyamodó kántortanitói javadalmazásánál azon jövedelem, melyet mint kántor élvez, attól, melyet tanitói minőségében húz, el nem választható, ez alapon felfolyamodó kántortanitót a községi pótadó fizetése alól a hivatkozott törvényszakasz értelmében felmenteni és a terhére előirt községi pótadó leírását elrendelni kellett.

A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság 48. szám alatt (az i8<8g. évi 402. számhoz) kővetkező döntvényt hozott:

A lelkészek, tanítók, azok özvegyei és árvái gyámolitására rendelt, egyházi hatóságok felügyelete alatt levő nyugdíjalapok oly jótékonysági intézeteknek tekintetnek, a melyek tökéinek kamatjövedelmei 1875. évi XXII. t. ez. 2. § ának 7. pontjában foglalt rendelkezések szerint tőke-kamat-adó alá nem tartoznak.

Indokok: Az 1875. évi XXII. t. ez. 2. §-ának 7. pontja értelmében a tőkekamatadó alól kivétetnek : közintézeteknek, azaz nem pénzvállalatoknak tekintett jótékonysági intézetek (kórházak, árva- és szegényápoló intézetek, segélyegyletek, téboldák, lelenczházak, vakok és siketnémák intézetei, kisdedovodák) tőkéinek kamatjövedelme, úgy az ezek által nyert segélypénzek ; e szerint tehát csak oly intézetek tökéinek kamatjövedelme adómentes, melyek nem pénzvállalatoknak, hanem jótékonysági közintézeteknek tekintetnek. Ilyenekül pedig kétségkívül tekintendők : azok a nyugdíjalapok, a melyek törvényes egyházi hatóságok felügyelete alatt állanak, mert : 1. azok a nyerészkedési ezél kizárásával létesittetnek és rendeltetésük nem más, mint a keresetképtelenné vált egyházi hivatalnokok, azok özvegyeinek és árváinak időleges vagy állandó segélyezése; mert: 2. a mennyiben azok az egyházi hatóság által állíttatnak fel s a melyekbe az egyházi hivatalnokok már hivatali állásuk elfoglalása alkalmával belépni kötelesek: egyesek által felállított magánintézeteknek vagy vállalatoknak nem tekinthetők és mert 3. azok tőkéjüket részben a segélyie jogosított lelkészek és tanítók járulékaiból s részben jótékony adományokból gyüjtvén, az önsegély elvén alapuló tisztán humanitárius tekintetekből létesitvék. Mindezekből