Püspöki körlevelek 1889 (Szombathely, 1890)

7 Tisztelendő Testvérek és Krisztusban Kedves Fiaim ! Az 1888-ik év immár minden törekvései s összes eredményeivel a törté­nelemé ! . . A világ egy évvel korosabb lett, mi egy évvel idősebbek ; de egyszers­mind egy évvel közelebb vagyunk a sirhoz, mert bárkik legyünk, bármit tegyünk, itt nincs maradandó városunk, és lássuk bár egy egész évszázadnak váltakozó ese­ményeit közvetlen szemünk előtt fejlődni és végkép lezajlani, utóvégre mégis kény­telenek vagyunk igazat adni a koronás prófétának, hogy jövevények és zarándokok vagyunk, mint atyáink mindnyájan, és előbb utóbb mindegyikünkre elkövetkezik ama végzetes időpont, melyről az istenfélő és jámborlelkü Jób szólott : „Leheletem elfogy, napjaim megrövidülnek és csak a sir vagyon hátra nekem.“ Ily komoly gondolatok hatása alatt valamint én, úgy, nem kétlem, Ti is mindnyájan az átélt évnek alkonyán hálatelt kebellel állottatok az Ur oltára előtt, és visszaemlékezvén az év lefolyása alatt nyert számtalan kegyelmekre az áhitat egész bensöségével szállt szivetekből a fohász Kg felé : „Misericordiae Domini, quia non sumus consumti !“ . . . Százan és ezeren tele sok szép földi reménynyel lettek az elmúlt év alatt a kérlelhetlen halál áldozataivá, és mi . . . élünk ! Élünk és a jó Isten irgalmá 'ól földerült reánk ismét egy uj-év az ő tizenkét hónapjával . . . Hajnalát már láttuk, de megérjük-e alkonyát, és ki tudná megjósolni, mit rejt méhében szá­munkra ? ? ? Az emberek, mivel hosszú az év és eseményeiben áldásos vagy átkos lehet, az uj-év kezdetén „Boldog új-évet“ szoktak egymásnak kivánni; és ez magában véve szép szokás, dicséretes szokás, mert a jó kivánat is a felebaráti szeretetnek müve ; csak az a kérdés, mit értenek ők a boldogság alatt. Aligha tévedek, midőn az uj-évi jókivánatokat röviden így részletezem ; a ki önző és haszonleső, annak esze és szive értékesebbet nem ismer a rideg mam­­monnál; következőleg azon kívánsággal üdvözli az új-évet, hogy annak lefolyása alatt a múlandó földi javakban és gazdagságban gyarapodjék ; a testi élvezetek után sovárgó lélek pedig mintegy ábrándozva előre már elkéjeleg lelkében azon gyönyörök és élvezetekben, melyeket az uj-évtől reményi ; még az öntelt büszke és fölfuvalkodott halandó csak úgy véli boldognak az évet, ha az hírnevét emeli s dicsőséget áraszt reá. Szóval, kinek lelke a földiekhez ragaszkodik és a múlandó javakat tartja élete boldogságának, az valamint önmagának, úgy másnak is csak ily értelemben kívánja a „Boldog új évet ;* mert zavaros forrásnak zavaros a vize. Újévi üdvözlet

Next

/
Thumbnails
Contents