Püspöki körlevelek 1888 (Szombathely, 1889)

életet még komolyabbá tenni ? Az ember csak egyszer él ; tehát élvezze a világ gyönyöreit! „Éljünk a jelenvaló jókkal — igy biztatják egymást — és élvezzük gyorsan a mi teremtetett, . . . drága borokkal és kénetekkel t'ölt'özzünk ... és hagyjuk mindenütt vigságunk nyomait.“ (Bölcs, könyve 2, 6—9.) Ez az ő életelvök !

És tudjátok, Kedvesim, mi oka e lélekölő gondolkodásuknak ? Nem más, mint a hit irán'i egykedvűség, melyet langyosságnak szoktunk nevezni. Katolikusoknak hivják ugyan őket, mert katholikus templomban és katolikus pap által lettek megkeresztelve; valamint a népesedési összeírásnál is nevök a katholikusok soráb i iratik, sőt néhanapján, például nagy ünnepélyességek alkalmával, még tán a templomban is láthatni őket ; de különben keresztény katholikus hitükkel mitsem törődnek, sem azzal, hogy mit kell hinniök, sem pedig azzal, hogy vallásosságukat miképen kellene gyakorolniok; azért örök üdvösségök munkálásában is teljesen egykedvüek, és ügyéinek, mintha nem is volna siron túli lét. Nincs bizalmuk, annál kevésbbé van szeretetök Isten iránt ; és ha van bizalmuk, az saját egyéniségökben összpontosul ; innen van, hogy. ha nagyobb baj, szerencsétlenség vagy súlyosabb betegség éri őket, lélekben azonnal elcsüggednek és nem ritkán kétségbeesésökben gyilkos fegyverhez nyúlnak sivár életök kioltására. Hit nélkül éltek, a hit vigasztalása nélkül halnak is meg !

Hogy az ily névszerinti katholikusok Isten előtt nem kedvesek, azt nemcsak szent Pál szavaiból következtetem, ki határozottan hangsúlyozta, hogy : „Hit nélkül lehetetlen kedvesnek lenni Isten el'óttu ; (Zsid. 11, 6.) hanem a „Jelenések“ könyvében igy szól maga az Ur a laodiceai egyházfőnökhöz : „ Tudom cselekedeteidet,

hogy sem hideg nem vagy, sem meleg; bár hideg volnál vagy meleg; de mivel lágymeleg vagy és sem hideg sem meleg, elkezdtek téged kivetni számból.“ (Jelen. k. 3, 15—16.) Ők nem keresik az Istent ; azért az Isten is őket magukra hagyja.

Egyébiránt az ily langyos katholikusok nem lévén szorgalmasak az Istenháza látogatásában, annál kevésbbé pedig prédikácziók hallgatásában, az én főpásztori szavaimat sem hallják : azért nem is szólok hozzájok, hanem csupán szivem azon óhaját fejezem ki, a melyet naponkint imáimba is befoglalok, hogy a jó Isten legyen irgalmas és kegyelmes az ő halhatatlan leiköknek, és adja meg nekik, ha előbb nem, legalább halálos ágyukon az igazi megtérés kegyelmét, nehogy örökre elkárhozzanak ! — —

Titeket pedig, Kedvesim, arra kérlek és intlek, hogy langyos hitsorsosaitok példáján meg ne botránkozzatok, annál kevésbbé kövessétek pedig őket ; hanem ragaszkodjatok szent hitetekhez, meg lévén lélekben győződve, hogy a katholika hit igaz hit, melyet az ÉT Jézus tanított, az apostolok hirdettek és a római keresztény katholika anyaszentegyház elénk ad, és melynek valamint alapja, úgy egyszersmind főindoka magának a csalhatatlan Istennek tekintélye. Ami más szavakkal annyit tesz, hogy mi katholikusok nem azért hiszünk, mert igy tanították és a katekizmus is igy adja elő ; hanem hiszünk, mert Isten szent fia által igy nyilatkoztatta ki. igy parancsolta s igy kívánja. Tehát nem embereknek és nem emberi tekintetekből hiszünk, hanem hiszünk magának az Éír Istennek, ki nem csalhat és meg nem csalattathatik ; következésképen a katholikus embernek hite oly csalhatatlan bizonyossággal bir, a minővel a külső érzékeink által észrevett történeti esemény nem birhat; mert a látás- vagy hallásnál és egyéb érzéki észrevevésnél le-