Püspöki körlevelek 1888 (Szombathely, 1889)
3 A magyarországi nmeit, püspöki kar az összes hívőknek arra alkalmat kívánván nyújtani, hogy az isteni kegyelmeknek Szentséges Atyánk által megnyitott forrásaiból kedves elhunytjaik részére meríthessenek, mivel nálunk Magyarországban vasárnapon „Requiem“ tartása egészen szokatlan és a plébános urak is nagyobbrészt segédlelkész nélkül lévén vasárnapon a plébániai isteni-tisztelet megtartására kötelezvék, a „Requiem“ megtartását a jelzett vasárnapról szeptember 24-re, hétfőre tette át. Elrendelem, hogy székesegyházamban és az összes plébániai templomokban a folyó évi szeptember hó 24-én, hétfőn, ünnepélyes „Requiem“ tartassák és Szentséges Atyánknak kiváló szeretetéből kiáradó bucsuengedélyezése minden egyes plébániában a híveknek a szószékről előzetesen tudomásukra hozassák, megfelelő szent beszédben a hívek felhivassanak, buzdittassanak szent gyónásuk végzésére, szent áldozásuknak és a nyerendő teljes búcsúnak a megholtakkal leendő közlésére. Ez szeretetünknek leghathatósabb kifejezése, ez a legszebb ajándék mit megholtjainknak nyújthatunk, s általa üdvös összeköttetésünket velük fenntarthatjuk. Ilimé ac Rvme Domine ! De mandato Sanctissimi D. N. Leonis XIII Supremae Congregationi S. Rom. et Univ. Inquisitionis nuperrimis temporibus duplex quaestionum genus expendendum propositum fuit. Primum respicit facultates, quibus urgente mortis periculo, quando tempus non suppetit recurrendi ad S. Sedem, augere conveniat locorum Ordinarios dispensandi super impedimentis publicis matrimonium dirimentibus cum iis, qui iuxta civiles leges sunt coniuncti aut alias in concubinatu vivunt, ut morituri in tanta temporis angustia in faciem Ecclesiae rite copulari, et propriae conscientiae consulere valeant : alterum spectat ad executionem dispensationum, quae ab Apostolica Sede impertiri solent. Ad primum quod attinet, re serio diligenterque perpensa, adprobatoque et confirmato Eminentissimorum Patrum una mecum Generalium Inquisitorum suffragio, Sanctitas Sua benigne annuit pro gratia, qua locorum Ordinarii dispensare valeant sive per se, sive per ecclesiasticam personam sibi benevisam aegrotos in gravissimo mortis periculo constitutos, quando non suppetit tempus recurrendi ad S. Sedem super impedimentis quantumvis publicis matrimonium iure ecclesiastico dirimentibus, excepto sacro presbyteratus Ordine, et affinitate lineae rectae ex copula licita proveniente. Resolutio quaestionum, quarum una respicit facultates, quibus urgente mortis periculo Ordinariis dispensandi super impedimentis publicis matrimonium dirimentibus facultas conceditur ; altera spectat ad executionem dispensationum,quae ab Apostolica Sede impertiri solent. Mens autem est eiusdem Sanctitatis Suae, ut si quando, quod absit, necessitas ferat, ut dispensandum sit cum iis, qui sacro subdiaconatus aut diaconatus Ordine sunt insigniti, vel solemnem professionem religiosam emiserint, atque post dispensationem et matrimonium rite celebratum convaluerint, in extraordinariis huiusmodi casibus, Ordinarii de impertita dispensatione Supremam Sancti Officii Congregationem certiorem faciant et interim omni ope curent, ut scandalum, si quod adsit, eo meliori modo quo fieri poss't removeatur tum inducendo eosdem ut in loca se conferant, ubi eorum conditio ecclesiastica aut religiosa ignoratur, tum si id obtineri nequeat, iniungendo saltem iisdem spiritualia exercitia aliasque salutares poenitentias, atque eam vitae rationem, quae praeteritis excessibus redimendis apta videatur, quaeque fidelibus exemplo sit ad recte et Christiane vivendum.
