Püspöki körlevelek 1888 (Szombathely, 1889)
8 22. §-a c) pontjában emlitett vállalatok kivételével az év folyama alatt visszteher mellett kötött jogügylet alapján valamely ingatlan birtokába lép, ez utóbbira nézve köteles az illetékegyenértéket a szerzés időpontjától kezdve fizetni. Ha pedig valamely ingatlan vagyon az illeték-egyenérték fizetésére kötelezett jogi személy részéről magánfélre átruháztatik, az előirt illeték-egyenérték az átruházás napjától töröltetik. De viszont a szerződő magánfelekre nézve a visszteher mellett létrejött ily átruházások tekintetében, — a bírói árverések kivételével — azok az illeték! szabályok alkalmazandók, melyek az illetékmentes és illetékkötelezett felek közt előforduló átruházásokra érvényben vannak. Ha valamely ingatlan átruházásánál érdekelt mindkét fél illeték-egyenérték alá tartozik, akkor a rendes vagyon átruházási illeték mellőzésével, csupán az átruházás tárgyától járó illeték-egyenérték írandó át az uj szerző terhére. Végre, ha az 1881 : XXVI. t.-cz. 22. §-ának c) pontjában emlitett társulatok akár visszteher mellett, akár a nélkül szereznek az illeték-egyenérték alá eső ingatlanokat, vagy ha az illeték-egyenérték alá tartozó más jogi személy, örökösödés vagy ajándék czimén ingó vagy ingatlan vagyont szerez, a szerzés időpontjától kezdve csak az esetben köteles az illeték-egyenértéket fizetni, ha törvényszerű illetékmentesség esete forog fenn — ellenben, ha törvényszerű illetékmentesség esete nem forog fenn, a szabályszerű teljes illeték fizetendő s az illeték-egyenérték fizetése csak a szerzés idejét követő io-ik év leteltével veszi kezdetét. Az 1881 : XXVI. t.-cz. 26. § 2 ik bekezdésénél fogva illeték-egyenérték fizetésére kötelezett jogi személy és illeték-egyenérték alá nem eső magánszemély közötti birtokátruházás esetében a rendes vagyonszerzési illetéknek csak a fele volt fizetendő. Ez azután odamagyaráztatott, hogy illeték-egyenérték alá eső jogi személy részéről ajándék vagy örökség czimén történt vagyonszerzés esetén átruházási illeték fizetésének egyátalán nincs helye. Az ebből a kincstárra hárult veszteségek megszüntetését czélozza a 6. szakasz. Az abban foglalt módositás által egyébiránt az 1886: XXIII. t.-cz. 21. § ában biztosított illetékmentesség nincs érintve — Az 1881: XXVI t. ez. 22, §. c) pontjában azok a vállalatok és más közkereseti társaságok vannak emlitve. melyeknek tagjai a közös törzsvagyonban részszel bírnak. 7- § Az i88r. évi XXVI. t. ez. 27. §-a következőkép módosittatik : Az illeték-egyenérték rendszerint az illetékköteles vagyon élvezetére jogosított személy által saját haszonélvezetének tartamához képest fizetendő. Ha azonban az illeték-egyenérték viselését a tulajdonos jogi személy magára válalta, —- vagy azt illetékes felsőbb hatóságának reá nézve kötelező erővel biró intézkedése folytán viselni tartozik, — akkor a fizetési kötelezettség első sorban a tulajdonos jogi személyt terheli. Az illetékköteles vagyon jövedelme a folyó illeték egyenértéki tartozásért feltétlenül kezeskedik ; az annak élvezetére jogosított személyre nézve beállott változáskor netán törlesztetlenül maradt tartozásért azonban csak annyiban kezeskedik, a mennyiben ez nem képez a folyó évet megelőző két évnél régibb hátralékot. Az 1881 : XXVI. t.-cz. 27. §-ában megállapított fizetési kötelezettség nem indokolt oly esetben, midőn a vagyon élvezetére jogosított személy helyett a tulajdonos jogi személy szerződésileg magára vállalja az illetékegyenérték viselését,, vagy erre hatóságilag köteleztetik. — Az illetékköteles vagyonnak jövedelme kezeskedik az illetékegyenérték lerovásáért, mert a vagyon állaga, mint rendsze
