Püspöki körlevelek 1888 (Szombathely, 1889)

nem szabad. Ezen szempontból fogadta el az állam is a plébániai anyakönyveket teljes hitelességű közokiratoknak ; mi által azonban azoknak eredeti egyházi jellegét s az egyházi szabványok alá tartozását meg nem szüntethette.

A születés törvényességét illetőleg főjogelv az : „Pater est, quem justae nuptiae demonstrant,“ és kétség esetében ezen elv, mint törvényes jogvélelem, az egyházjog szerint szigorúan fentartandó mindaddig, mig az ellenkező vagyis a törvénytelen-születés kifogásolhatlanul be nem bizonyittatik. Ámde kétség ez iránt csak ott fordulhat elő, hol a házassági kötelék nem csupán jogilag áll fenn, hanem a hitvestársi viszonynak legalább- is erkölcsi értelemben vett folytonossággal való fentartásában tényleg is érvényesül. Hol a törvényes férj apaságának fizikai lehetősége világosan ki van zárva, ott a születés törvénytelensége kétséges többé nem lehet, s azért az említett jogvélemény sem alkalmazható, mert köztudomású evidens tényállással szemben azzal ellenkező jogvélelem m°g nem állhat.

A magyar törvényhozás az 1868. évi 54. törvényczikk 22. §-ában a születés törvényességének kérdését, annak polgárjogi következményei tekintetéből, a polgári biróság illetékességéhez utasította. S a magyar polgári törvénykezés is — mint az egyházjog — ragaszkodik a házassági ennállása alatt született gyermekekre nézve az emlitelt jogvélelem fentartásához ; de az alkalmazás egyes esetekben, mint a judicatura némely újabb példái tanúsítják, nyilván túlhajtott, midőn t. i. ott is, hol a tárgyalás folyamán kifogástalanul kiderített ténykörülmények világosan kimutatják a törvényes születés fizikai lehetetlenségét törvényesnek tartatni követeltetik a születés csupán azért, mert az bírói ítélettel törvénytelennek ki nem mondatott, s az anyaköny vezető ellen, ki a kétségbevonhatlan köztudomású tényálladékhoz képest lelkiismeretesen az igazságot jegyezte be, fenyitő eljárás rendeltetik, mert birói Ítélet nélkül jegyezte be az evidens törvénytelenséget. (Büntető jog tára, X. köt. 7. sz., ioj. lap és 8. sz. M. 59. lap.) A törvényes jogvélelemnek ily merev alkalmazása nézetem szerint nem méltányos sem a törvényes férj s annak jogutódai, sem az anyakönyvvezető irányában. Az igazságszolgáltatástól méltán megvárhatják az előbbiek, hogy köztudomásúlag törvénytelen gyermekek tartási terhe családi és egyéni jogaik sérelmével ne hárittassék ő reájuk, és ne soroltassanak azok tisztességes családjok törvényes tagjai közé ; az utóbbi pedig, hogy köztudomású tényen alapuló anyakönyvezésért fenyitő eljárás alá ne vonassák.

Súlyosbítja a jogvélelem ezen túlhajtott alkalmazásának sérelmességét azon körülmény, hogy a törvényesség kérdése csak az érdekeiben sértett férjnek vagy jogutódainak panasza alapján vétetik birói tárgyalás alá. Pedig ezek gyakran nem is bírhatnak tudomással a távollevő nő törvénytelen szüléseiről. Ily eljárás mellett nem ritkán a „summum jus summa injuria“ lesz; ugyanis a férj, ha el akarja kerülni, hogy tőle önkényt elvált nejének házasságtörésből származó gyermekei az ő becsületes nevére, általa nemzett törvényes gyermekek gyanánt, anyakönyveztessenek, esetleg eltartásuk terhe ő reá essék és talán törvényes gyermekeinek legigazságtalanabb megröviditésével vagyonára örökösödési igénynyel ruháztassanak fel, — kénytelen volna folytonosan ügyelni és utánjárni, hol tartózkodik hűtlenné lett felesége s nem szül-e itt is, ott is egy-egy fattvut; továbbá majd egyik', majd másik bíróságnál kellene pereskednie, hogy házasságtörésben élő teleségének fattyai ne anyakönyveztessenek az ő nevére mint törvényesek. Világos dolog, hogy ily eljárás