Püspöki körlevelek 1888 (Szombathely, 1889)

4

hallgasson és legalább húsvéti gyónását elvégezze '! Az ily gondatlan szülőkről, nem én, hanem szent Pál már rég elmondta: „Ha valaki az övéiről, különösen a hozzá tartozókról nem gondoskodik, az hitét megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.“ (I. Timot. 5, 8.) ítéljétek meg magatok, Kedvesim, mit tartotok az olyan katholikus anyáról, ki egykedvűen elnézi, hogy gyermeke, kiért pedig Isten előtt felelős, néhány hitvány forintért oly házakba lép szolgálatba, hol a családnak hitetlensége s vallástalansága a becsületes cselédnek hitét is megvesztegeti s vallásos érzületét elfojtja, hogy igv teljesüljön a szegény cseléden az irás szava ; „A szenttel szent leszesz, .. és az elvetemülttel elvetetned el “ (Ix. Kir. 2 2, 27.)

Az Ur Jézus egykor Bethaniából visszatérvén Jeruzsálembe, az utón ínegéhezék és látván egy fügefát az út mellett, ahhoz méné, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de mit sem találván csak leveleket, mondá : „ Soha terajtad gyümölcs ne teremjen mindörökké ! És a fügefa azonnal elszáradott.“ (Máté 21, 19.) Tudjátok, Kedvesim, mit jelentett e fügefa ? A tudós Origenes szerint : A fügefa az 3 leveleivel jelenti azon hívőket, kik ugyan hitök megváltásának leveleivel bírnak; de nem bírnak a hitből fakadó erényeknek gyümölcséveltehát azon katholikusokat, kik vallják ugyan szájjal, hogy hisznek egy Istenben, ki halál után a jókat örökre megjutalmazza, a gonoszakat pedig megbünteti ; de azért a mennyország elnyeréséért sem tenni, sem tűrni s szenvedni nem akarnak ; holott pedig meg van irva, hogy „ A mennyország erőszakot szenved, és csak az erőszakosak ragadják azt el.“ (Máté 11, 12) . . . Avagy nem gyümölcstelen fügefa-e az oly katholikus, ki elmondja tán többször is a tízparancsolatban : „Isten nevét hiába

ne vegyed de azért hiábavaló esküdözés, vétkes átkozódás és hajmeresztő káromkodás által az Isten szent nevét, Jézust, Máriát és a szenteket uton-utfélén szidja, káromolja ; mintha csak róla irta volna meg szent János : „És fölnyitá száját káromkodásra Isten ellen, hogy káromolja az ö nevét, hajlékát és azokat, kik mennyben laknak.“ (Jelen. 13. 6.) . . . De mit szóljak a katholikus családokban is elterjedt sokféle bűnökről; a mértékletlenségről evésben és ivásban, a kapzsi fösvénységről, rut irigységről, pénzvesztegető fényűzésről, haragtartás és bosszuállásról ; mit mondjak a gyalázatos paráznaság és fajtalanságról, melyekről szent Pál azt irja : „Ne is emlitfessék közietek.“ (Efez. 5, 3 ) Vájjon ezeket is mind a hit gyümölcsének tekintsem ? Valóban elszomorodik lelkem, ha a katholikusok soraiban pusztitó súlyos vétkekre gondolok, és Ozeás prófétával szeretnék fölkiáltani : „Nincs hit. nincs Isten ismerete a földön ; mert a hamis eskü, hazugság, lopás, gyilkosság és házasságtörés eláradtak napjainkban, és a vér a vért éri.“ (Ozeás 4, 2.)

Az ily bűnökben sinlődő szerencsétlen katholikusoknak hiában beszélnék én önmegtagadásról, böjtről, aUmizsnálkodásró1 és egyéb irgalmassági jó cselekedetekről ; ezeket ők nem értik, mert a test kívánságai szerint élő ember nem fogja föl azt, mi az Isten leikéé.“ (1. Kor. 2, 4.) ők a Bölcs szavakint : eltévedtek, mert gonoszságuk megvakítatta őket.“ (Bölcs. 2, 21.) Igen ók vakok, lelki vakok, kiket a szenvedélyek és bűnös élet vakítottak meg ; az ő számukra csak egy tanácsom van. és az abban áll, hogy miután a legméltóságosabb Oltári.sze ítségozn ugyanazon Ur Jézus van jelen, ki a mai szent evangéliumi szakaszban emlitett vak koldust a jeriehói utón meggyógyította, boruljanak ők is az oltár zsámolyára és szivök mélyéből fohászkodjanak a jeriehói vak koldussal az Üdvözítőhöz ájtatosságuk egész melegével mondván : Uram, Jézus, ki nem az igazakat, hanem a bűnösöket jöttél keresni, ke-