Püspöki körlevelek 1888 (Szombathely, 1889)

2

Ságunkból. De föltéve, hogy mindent megad, a mit megadhat : gazdagságot, gyönyörélvezetet, méltóságokat és hírnevet, valljon mindezekben és ezekkel mit adott? A legjobb esetben is csak múlandó javakat, melyek a lelki nyugalmat és békeséget sohasem biztosítják. Tanúm erre Salamon, a bölcs király, ki mindennel birt. amit a világ adhat, és ugyan mit mond róluk ? „Hiúságok hiúsága .... és a lélek gyötrelme;“ már pedig a hol gyötrelem van. ott nem lehet békeség ; mert nincs egyesülése a világosságnak a sötétséggel ! De hasonló meggyőződéssel sóhajt fel sz. Ágoston is, midőn a világ javainak mámoros élvezetéből kiábrándulva fölkiált : „Inquietum est cor hominis, donec requiescat in Te Deus!“

Egyébiránt az angyalok serege nem a világias érzelmű és kéjhajhászó, hanem a jóakaratú embereknek Ígérte meg a békeséget, vagyis azoknak, kik azt akarják, azt czélozzák és arra törekszenek, amit a legfőbb Jó, az Isten akar; mert Isten akaratja ellenére nincs és nem is lehet jóakarat; az Isten pedig nem akar mást, mint a mi megszentülésünket. „Haec est voluntas Dei sanctificatio vestra,“ irja sz. Pál apostol. Az angyalok tehát azoknak Ígérték és az Űr Jézus is csak azoknak adja az ő békeségét, kik Isten akaratja s parancsai szerint kívánnak élni és halni. Ez világosan kitűnik magának az Úr Jézusnak tanításából. Olvassátok csak, Krisztusban Szeretteim, sz, János evangéliumának XIV. fejezetét, ott van a 27-ik versben leirva, miként igéri s adja az Úr Jézus az Ő békeségét apostolainak ; de öt verssel előbb igy szólott vala hozzájuk: „Aki parancsaimat birja és azokat megtartja, az az, ki szeret engem; aki pedig engem szeret, szerettetni fog Atyámtól és én is szeretem őt . . . . és hozzája megyünk és lakóhelyet szerzünk nála.“ Mi sz. Hilarius fejtegetése alapján annyit tesz, hogy az Ur Jézus parancsainak megtartása folytán helyre áll a lélek és a test között a helyes egyensúly, és nehogy a szenvedély az ész fölött győzzön, a testnek kívánságai alárendeltetnek a lélek hatalmának, Az ily kebelben élő lesz a hit, a remény erősbül. a szeretet Isten és felebarát iránt fellángol, és az Úr Jézus, ki a kegyelemszerek által a lélekben szellemi módon állandó lakást vesz, betölti a szivet a nyugalom, vidámság és boldogság természet fölötti érzetével, mely azt eszközli, hogy a külső szenvedések és keservek daczára is az ily Jézushoz hü szív mintegy az örök üdvnek előérzetében megelégedett legyen .... „Tunc est vera pax — pax Christi — et vera libertas, quando et caro animo iudice regitur, et animus Deo praeside gubernatur ;“ mondja sz Leo. . . . Ez azon békeség, melyet az angyalok hirdettek és az Ur Jézus az ő hü szolgáinak megad. És én az új-év hajnalán e boldogító Isten-békét kivánom nektek, Krisztusban Szeretteim, sz. Pál szavait intézvén hozzátok : „Az Isten békesége, mely felülhalad minden értelmet, — és melynek édessége kimondhatatlan, — ótalmazza meg sziveteket és elméteket a mi Urunk Jézus Krisztusban,“ és indítson arra, hogy az éven át bensőtöket, sicut decet sanctos, minden szennytől tisztán megőrizzétek és mint Jézus szive szerinti papjai a Magasságbelinek, jó s hü sáfárai az Isten titkainak, méltó szolgái az Úr oltárának, és példás életű vezérangyalai az új-szövetségi nyájnak, az ájtatos ima és szent elmélkedés által az Úr Jézussal folytonos egyesülésben, a legméltóságosabb Oltári-szentségnek naponkinti alázatos és méltó vétele által pedig vele mindvégig bizalmas viszonyban megmaradjatok !

így örök becsű és áldott lesz reátok nézve az 1888-ik év; mert magatok Jézus békesége által lélekben megelégedettek lesztek, kisugárzó hitbuzgóságtok és