Püspöki körlevelek 1887 (Szombathely, 1888)
5 nagyhatalmi tekintélyt igényel magának, nem képviseli, amint kellene, a közvéleményt, hanem legtöbbnyire pártszolgálatban pénzé t csinál közvéleményt. A legtöbb államban büntetlenül gúnyolják az anyaszentegyházat, csúfnevekkel illetik annak fejét és nevetségessé teszik a vallásos szokásokat. Ifjúsági iratokban, naptárakban, regényekben egyszerű fiatalkori mulatságnak és csaknem ártatlan kedvtöltésnek rajzolják a ledérséget, szemérmetlen képek által ingerük az érzéki hajlamokat, és elbeszéléseikben pártfogás alá veszik a gyermek engedetlenségét szülői ellenében. És aminő a gondolkodás, olyan a szórakozás és mulatság. Megfeszítő játékok, Istent kisértő erőmutatványok látogattatnak leginkább; a színházak pedig legtöbbnyire a vétkes szerelmi viszonyok, házasságtörés és az öngyilkosság tetszetős kiállításai. Európaszerte vezéreszme a népképviselet; de nem a népnek jól felfogott érdeke képviseltetik. Látogasd meg a tanácstermeket, hallgasd meg a tanári előadásokat vagy a társadalmi felolvasásokat, sehol Istenről szó sincs, hanem a népfenség hangsúlyoztátik ; a nép kutforrása minden jognak és hatalomnak, amiből természetesen következik, hogy az állam sem ismer kötelezettséget Isten iránt, hogy nyilvánosan az sem vall semmiféle vallást ! Ily körülmények közt tűnt le az 1886-ik év ! Hova fog ez utón Európa jutni és mi lesz mindennek vége ? . . . A Példabeszédek könyvében ez áll: „Iustitia elevat gentes, miseros autem facit populos peccatum.“ És az anyaszentegyház ? ? ? Találóbb képet nem tudok róla adni, mint Jeremiás próféta adott Jeruzsálem városáról, midőn a templom már hamvaiban hevert, egész Juda országa elpusztittatott, a király fogságba vitetett, a népnek egy része éhség, döghalál és fegyver által életétől megfosztatott, másik része Babylonba hurczoltatott, a honnmaradottak pedig a chaldeok kényétől függvén, nagy nyomorban sinlődtek ; ekkor az ihletett látnok siralmában igy fohászkodott: „Miképen ül elhagyottan a város, mely különben oly népes vala ! Özvegygyé lön a népek úrnője ; az országok királynéja adófizetővé lett!“ Ez képe Jézus anyaszentegyházának 1 Félreismerve, elhagyatva áll az anyaszentegyház ; a hatalmasok közül senki sem törődik vele. Az anyaszentegyház feje kényszerhelyzetben van, felszólal, panaszkodik, de nincs a ki komolyan védje, ótalmazza ; az államok napirendre térnek panaszai fölött. Az anyaszentegyházat a legtöbb állam gyanús szemmel nézi és mintha félnének tőle és befolyásától, kiszoritani iparkodnak őt az iskolákból ; több helyen elűzik az egyházi rendeket és szerzeteseket, törvényeket alkotnak az anyaszentegyház leigázására, száműzik a püspököket és papokat, a házassági összekelést kivetkeztetik egyházias alakjából, megfosztják az anyaszentegyház áldásától, kimondják annak polgáriasitását, beszüntetik a keresztelést, vallásos színezet nélküli temetkezést s hullaégetést hoznak be, és ez eljárást a „szabad egyház szabad államban“ való kieszelt szólammal indokolják. Valóban Europa több államára nézve elmondhatja Jézus anyaszentegyháza : „Ecce in pace amaritudo mea amarissima; amara prius in nece martyrum, amarior post in conflictu haereticorum, amarissima nunc in moribus domesticorum ; filios enutrivi et exaltavi, — mert a kath. anyaszentegyház czivilizálta Európát, — ipsi autem spreverunt me et maculaverunt me.“ (S. Bemard.)
