Püspöki körlevelek 1886 (Szombathely, 1887)

6

dünk, hogy atyáitok példáit megujitani s vallásosságukat utánozni fogjátok. — Sőt hirül vettük, hogy már is foglalkoztok egy, jeles tanitók képzésére alkalmas intézet felállításának eszméjével. Igen üdvös szándék, ha valami, úgy ez méltó bölcseségtekhez és buzgóságtokhoz, és hogy e szándékot, Isten segítségével, gyorsan megvalósítsátok, azt igazán óhajtjuk és Titeket arra buzdítunk.

Azonban, ha egyáltalán a közjónak annyira érdekében áll az ifjúság neveltetése, úgy még inkább érdekében áll azoknak neveltetése, kik a papi pályára készülnek. Erre, Tisztelendő Testvérek, legjobban kell törekednetek, erre legtöbb gondot és fáradságot fordítanotok, mert a növendékpap a papnak reménye és megkezdett képe ; s mennyire függ a papoktól az egyház dísze s egyszersmind a népek örök üdve, azt Ti jól tudjátok. — A növendékpapok nevelésében okvetetlenül kettő a szükséges : a tudomány, az ész művelésére, az erény, a lélek tökélesbülésére. — Azon tanulmányokon kívül, melyekben az ifjúkor szokott kiképeztetni, adassék elő a hit- és az egyházjogi tudomány azon elövigyázattal, hogy e tudományok tana józan, mindenünnen kifogástalan, az egyház tanával teljesen öszhangzó, s ami különösen korunk követelménye, nagy mérvben alapos és bő legyen, hogy inthessen és az ellenmondókat megczáfolhassa. — Az életszentség, mely nélkül a tudomány felfuvalkodottá tesz és nem épit, magában foglalja nemcsak a közönséges erkölcsös életet, hanem egyszersmind a papi erények amaz összegét, melyből ered a Jézus Krisztushoz, az örök Főpaphoz való hasonlatosság, a papi tökéletesség e lényege. Ez a czéljuk a papneveldéknek : s Ti, Tisztelendő Testvérek, nem kevéssel s jól alapitottakkal rendelkeztek, részint olyanokkal, melyek a papságra szánt gyermekeknek előkészítői, részint olyanokkal, melyekben a növendékpapság képeztetik. Ezekkel foglalkozzatok, ezek felett őrködjetek leginkább, azon legyetek, hogy a tanítás és nevelés, józan tudományban s életszentségben egyaránt kitűnő férfiak kezeibe tétessék le, hogy ily nagy horderejű ügyben bennök föltétlenül megbízhassatok. — Oly tanárokat s lelki vezéreket válaszszatok, a kik okosság-, bölcseség- s tapasztalaiban a többiek közöl kiválnak; a belszervezetet pedig akként intézzétek, hogy a nővén dékek ne csak ne láthassanak soha semmit, a mi az áhitattal ellenkezik, hanem bővelkedjenek mindazon segédeszközökben, a melyek az áhítatot ápoiják, s alkalmas gyakorlatokkal serkentessenek, hogy a papi erényekben napról-napra előmenetelt tegyenek. A papság nevelésére fordított gond és szorgalmatok a legkívánatosabb gyümölcsöt fogja Nektek teremni, s érezni fogjátok, hogy püspöki hivataltokat sokkal könnyebben és sokkal nagyobb haszonnal viselhetitek.

Szükséges azonban, hogy még továbbra terjedjenek ki atyai gondjaitok arra t. i., hogy papjaitokat kötelességeik teljesítésében figyelemmel kísérjétek. Bölcsen és szelíden, miként ez hozzátok illik, őrködjetek, hogy világias szellemet soha sem öltsenek, hogy haszonvágy és világi gondok ne vezéreljék őket, sőt inkább erényeik- és szent életükkel példa gyanánt ragyogjanak, mit sem lankadva soha az ima buzgalmában s tiszta szivvel járulva a legszentebb titkokhoz. — E védvekkel fölbuzditva és megerősitve önkényt fognak vágyódni mindennap szent hivataluk munkája után, s a mint kell, buzgón fogják főleg a szent ige hirdetésével és a szentségek kiszolgáltatásával a lelkek üdvét munkálni. Ama lelki erők visszaszerzésére, melyek az emberi gyarlóságnál fogva nem tartják meg állandóan elevenségüket semmi sem alkalmasabb, mint a már másutt nagy sikerrel alkalmazott gyakori visszavonulás a magányba, hogy ott elmélkedve csak Istennel s lelki üdvükkel fog-