Püspöki körlevelek 1886 (Szombathely, 1887)

2 ellen biztos menhely, az élet küzdelmeinek hevében enyhülés, és a mennyei tanok­nak iskolája. E magányban a szemlélődének lelke előtt védfalakkint magasulnak ki a kath. hitnek magasztos elvei, a lélek közelebb jut Istenéhez, vonzatni érzi magát a boldog örökkévalóság felé, és ez érzetében oszladozó ködfátyolnak látja a világ összes hiúságait; szellemi látköre kibővül, tettereje edződik, hitében erősbül, remé­nyében föllelkesedik és Isten iránt föllángoló szeretetében sz. Ágostonnal fohászko­dik: „O beata solitudo sola beatitudo!“ .... „íme én magamhoz édesgetem és a magányba vezetem, és szivéhez szólok,“ mondja az Ur Ozeás prófétánál, mintha azt mondaná: a világ zaja s szórakozásai- s sokszerü csábingereinek közepette nem szó­lok, mert úgysem hallgatna reám; hanem a magányba hívom és ott jóbarátként szólok szivéhez; megerősítem őt a jóban kegyelmemmel, és ha bűnös, szent aggó­dásba ejtem őt, fölkeltem halálos álmából és ostromolni fogom, hogy ismét adja meg magát nekem .... „Oh valóban a szent magányban valami nagyszerű erő rej­lik,“ kiált föl Kempis Tamás (L. 7. ad Fratres ) és nem csudálkozhatni, hogy a leg­nagyobb szentek időnkint a magányba vonultak, és e félrevonulást minden tökélye­­sedni óhajtó léleknek behatóan ajánlották; hisz maga az Üdvözítő Jézus is, ki a magányból érkezve kezdé meg nyilvános életét, egykor az istenországának terjesz­tésében kifáradt tanítványaihoz igy szólott: „Venite seorsum in desertum locum et requiescite pusillum.“ (Mare. 6, 31.) És e szavakkal hivlak én isiiteket, Krisztus­ban Kedves Fiaim, három napra a szent-magányba, hogy egyházmegyei papneveldénk falai között elzárva a világtól, elérjük azt az üdvös czélt, melyet a halhatatlan em­lékű IX. Pius pápa is fölemleget: Ut exterioribus curis sepositis ac vehementiori studio aeternarum divinarumque rerum meditationi vacantes et contractas de mundano pulvere sordes detergere et ecclesiasticum spiritum renovare possimus, atque exspo­liantes veterem hominem induamus novum, qui creatus est in iustitia et sanctitate. A megjelenők részére a következő pontok szolgáljanak irányadóul : 1. A szentgyakorlatok folyó évi augusztus 23-án délután 5 órától kezdve egész 26-ki délig tartatnak az egyházmegyei papnevelde épületében. 2. Minden megjelenő előlegeseri Írásban jelentse magát egész augusztus 10-ig az egyházmegyei hivatalnál. 3. Gondoskodjék minden megjelenő, hogy távolléte alatt a hívek lelki el­látása s érdeke ne szenvedjen. 4. Hozzon mindenki magával karinget, fehér stólát, biretumot, Breviáriu­mot, sz. olvasót és valamely ájtatos tartalmú könyvet, p. Kempis Tamást, vagy „Memoriale vitae Sacerdotalis“-t, stb. 5. Úgy induljanak hazulról, hogy augusztus 23-án délután 4 órakor a kö­vetendő napirend átvétele végett a püspöki irodában jelentkezhessenek; mert 5 órakor már a szentgyakorlatok megkezdődnek. 6. Akik megjelennek, azok a szentgyakorlatok befejezéséig kötelesek itt­­maradni. — 7. Ha oly számmal jelentkeznének, hogy a papneveldében elegendő hely nem lenne s másutt szállásoltatnának el, az ilyenek, valamint a központi papok közül is a résztvevők, naponkint reggeli 5 órától egész az esti ima elvégzéséig az egész napot a papneveldében tartoznak eltölteni, hogy minden ájtatossági gyakorlaton jelenlegyenek.

Next

/
Thumbnails
Contents