Püspöki körlevelek 1886 (Szombathely, 1887)

sőt kárhoztatják a böjtölést. Igen, böjtöljetek, de ne csak testileg tartóztatván meg magatokat a tiltott eledelektől, hanem egyszersmind lelkileg is megőrizvén magatokat a bűntől ; mert a kik külsöképen böjtölnek ugyan, de indulataiknak szabad tért engednek és a megszokott torkosság, iszákosság, feslettség, rágalom, átkozódás és istenkáromlás fortéiméit űzik, azok nemcsak hogy eltérnek a böjtnek keresztény czéljától és megfosztják magukat a böjtölésnek érdemétől és hasznától, hanem egyszersmind bűneiknek számát és súlyát a böjti szent időnek megszentségtelenitése által még növelik is. Azért int mindnyájunkat oly részletesen Aranyszáju sz. János (Horn. 3. de Statuis.) : „A böjt becse, úgymond, nem egyedül az étkektőli megtartózkodásban, hanem a vétkek kerülésében áll, és a böjtöt lealacsonyítaná az, ki azt csupán az étkektőli megtartózkodásban helyezné. Böjtölsz ? Mutasd meg azt cselekedeteiddel: ha szegényt látsz, könyörülj rajta; ha ellenségeddel találkozol, békülj ki vele ; ha embertársadat jót cselekedni látod, ne irigykedjél reá ; böjtöljenek kezeid, hogy minden idegen jószágtól és haszonleséstől mentek legyenek ; böjtöljenek lábaid, hogy minden tiltott helyeket kerüljenek ; böjtöljenek szemeid, hogy minden buja tekintettől őrizkedjenek ; böjtöljenek a fülek, hogy minden rágalom és becstelenités előtt elzáródjanak ; böjtöljenek az ajkak, hogy minden trágár és becsmérlő beszédtől tartózkodjanak“... Aki igy böjtöl, az jól böjtöl és Isten előtt kedvet talál ! . . .

Tanításom azonban nem lenne bevégzett egész, ha a böjtölés ajánlásánál megállapodnám és nem figyelmeztetnélek ugyanazon Aranyszáju sz. János szavaival, hogy „a böjtölésnek két szárnya van, melyek által az egekbe hat, u. m. az imádság és alamizsnálkodás. (Hóm. 8. de Jej. et Eleemos.) Az imádság erőt ad a böjtölésre, : a böjtölés pedig Isten malasztját szerzi meg az imádságra; a böjtölés erősiti az imádságot, az imádság pedig megszenteli a böjtölést ; azért atyai szeretettel kérlek és intlek mindnyájatokat, hogy a bekövetkező szent böjti idő alatt boruljatok minél gyakrabban térdeitekre a fölfeszitett Ur Jézus lábaihoz és fölajánlván neki böjtölésteket, imádkozzatok megtörödött szívvel elkövetett bűneitek bocsánatáért, hogy „ne uralkodjék többé a bűn a ti halandó testeitekben (Rom. 6, 12.) hanem éljetek annak, a ki érettünk meghalt és feltámadott, Krisztus Jézusnak. (2. Korint. 5, 15.) És hogy megtörődött szivetekre és ájtatos lelkületetekre az Isten kegyelmesen tekintsen le, legyetek egyszersmind irgalmasok az ügyefogyottak és adakozók a szükölködők iránt. „Ne mondja senki, — tiltakozom sz. Ágostonnal (Sup. Psalm. 103.) — hogy nincs mit adnia ; a szeretetet nem az adomány nagyságából, hanem a szivnek hajlandóságából Ítéli meg az Ur.“ A kinek sok van, adjon sokat, a kinek kevés van, adjon a kevésből jó szívvel ; de adjon minden esetre mindenki ; mert a mit a szükölködőnek ad, az nem ajándék, az valóságos kölcsön, melyet dús kamatjaival maga a jó Isten fizet vissza.

Befejezésül, Kedvesim, főpásztori áldásomat adom reátok a Szent-Háromság nevében és kivánom lelkem mélyéből, hogy a szent böjti idő alatt „újuljatok meg telketekben és elmétekben, és öltözzetek uj emberré, ki Isten szerint .teremtetett igazságban és valóságos szentségben. . . . Minden keserités és harag, bosszúság és káromlás száműzessék közületek minden gonoszsággal együtt. Legyetek egymáshoz kegyesek, irgalmasok, megbocsájtván egymásnak a mint Isten is Krisztus Jézusban ?negbocsájtott nektek.“ (Efez. 4, 23. 24. és 31. 32.)

„ A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme mindnyájatokkal. “ (2. Thess. 3, 18.) Amen.