Püspöki körlevelek 1884 (Szombathely, 1885)
39 fessione expiati sancta de altari libaverint, plenariam admissorum veniam de Ecclesiae thesauro impertimus. Plenissimam hanc admissorum veniam et poenarum remissionem his omnibus etiam largimur, qui vel ipso beatae Virginis a Rosario die festo, vel quolibet ex octo insequentibus, animi sordes eluerint et divina convivia sancte celebraverint, et pariter ad mentem Nostram in aliqua sacra aede Deo et sanctissimae eius Matri supplicaverint. Iis denique consultum volentes, qui ruri vivunt et agri cultione, praecipue octobri mense, distinentur, concedimus ut singula, quae supra decrevimus, cum sacris etiam indulgentiis octobri mense lucrandis, ad insequentes vel novembris vel decembris menses, prudenti Ordinariorum arbitrio differri valeant Non dubitamus, Venerabiles Fratres, quin curis hisce Nostris uberes et copiosi fructus respondeant, praesertim si quae Nos plantamus, et vestra sollicitudo rigaverit, iis Deus gratiarum suarum largitione de caelo afferat incrementum. Pro certo quidem habemus populum christianum futurum dicto audientem Apostolicae auctoritati Nostrae eo fidei et pietatis fervore, cuius praeterito anno amplissimum dedit documentum. Caelestis autem Patrona per Rosarii preces invocata adsit propitia. efficiatque, ut sublatis opinionum dissidiis et re Christiana in universis orbis terrarum partibus restituta, optatam Ecclesiae tranquillitatem a Deo impetremus. — Cuius auspicem beneficii, Vobis et Clero vestro, et populis vestrae curae concreditis Apostolicam Benedictionem peramanter impertimus. Datum Romae apud S. Petrum die XXX Augusti MDCCCLXXXIV, Pontificatus Nostri Anno Septimo. LEO PP. XIII. Hivatkozással az 1883. évi szeptember hó 21. 2377. szám alatti körlevelemben tett intézkedéseimre, azokat a jelen 1884. évre megujitom. és elvárom Kedveltségtektöl, hogy a Szent Atya szándékához hiven a szent olvasó megünnepléséhez kötött kegyelmekben a reájuk bízott híveket ez évben is részesíteni teljes erejűkből törekednek. Vasmegye Tekintetes Alispánja az alapszabályok melléklésével felhívást bo-B csátott a megye lakóihoz, hogy a „Vasmegyei kisdedóvó-egylet“-et pártfogásukban1 részesítsék. Minden kezdet nehéz; természetes tehát, hogy ezen nemes czélu egyletnek is, mely a kisdedóvók és a gyermek-menhelyek létesítését és a létezők támogatását tűzte ki feladatául, a kezdet nehézségeivel kell megküzdenie, a mely annál súlyosabban éri őt, mivel a tevékenységi és a régi eljárási köréhez hozzá szokott és ahhoz szívósan ragaszkodó falusi nép uj intézményeket nem fogad szívesen, sőt azoktól, tekintve a felállitással szükségképen összekötött költségeket, idegenkedik. Kedveltségtektöl, mint a vallásos-erkölcsös nevelés vezetőitől sokat vár az egylet, hogy a visszavonulás és idegenkedés jegét megtörjék, egyes kínálkozó alkalmakat felhasználva, a kisdedóvodák hasznos, czélszerü és áldásos voltát a néppel megismertessék, bennök kedvet és elhatározást érleljenek meg azok felállitása iránt. Részemről, miután illetékes helyről biztosítást nyertem arra nézve, hogy az egylet a katholikus jellegű óvodákat is felkarolni és pártfogásában részesíteni fogja, azon figyelmeztetésem mellett, hogy az ovodák felállításánál azok katholikus jellege mel-1892. sz. A. vasmegyei kisdedóvójgylet“ ajánltatik. T
