Püspöki körlevelek 1884 (Szombathely, 1885)
— 34 — véget vessen és a vallásfelekezet közti békének újabb támaszt és biztosítékot nyújtson. E törvény, többi közt a vegyes házasságokból származó gyermekek körül is intézkedvén, 12-ik szakaszában kimondja, hogy a fiuk atyjok, a leányok pedig anyjoknak vallását követik, egyúttal jövőre nézve is érvénytelennek, semmisnek s minden jogerőt nélkülözőnek jelentvén ki bármely szerződést, téritvényt vagy rendelkezést, mely e törvénynyel ellenkeznék. Ezen szakasznak logikai folyománya, hogy azon esetben, ha valamely lelkész oly gyermeket, ki a törvény szerint más keresztény felekezethez tartozik bármely okból megkeresztel, azt saját anyakönyvébe be nem vezetheti, hanem köteles az ezen ténykedésről szóló bizonylatot az illetékes lelkészhez hivatalból s a végből haladéktalanul áttenni, hogy az az ekként megkeresztelt gyermeknek születését saját anyakönyvében feljegyezhesse; mert a más felekezetbeli lelkész által történt megkeresztelés a gyermeknek vallás tekintetébeni törvényszerű hová tartozandóságán mitsem változtat az egyes keresztény vallásfelekezetek anyakönyveinek hiteles volta pedig csak ez utón eszközölhető. De van még egy más ok is, mely a lelkészeket ilyetén keresztelési bizonylatok kölcsönös kiszolgáltatására kötelezi s ez azon bírói magyarázat, melyet az 1868. Lili. t. czikkel szoros kapcsolatban álló 1879. XL. t. ez. tüzetesen annak 53. §-a egyes előfordult esetekben talált, mely bírói magyarázat azon nézetet látszik érvényre emelni, hogy a keresztény szülőktől származott gyermeknek megkeresztelése más felekezetbeli pap által, mint a melyhez a gyermek nemét tekintve a törvény szerint tartoznék, nem azonos az illető gyermeknek a keresztelő lelkész felekezetébe való felvételével. Midőn pedig az egyházak e bírói magyarázatnak előnyeit elfogadták ott, a hol az az 1879. XL. t. ez. 53. §-a alapján más felekezetbeli gyermekek megkeresztelése s az anyakönyvi kivonat ki nem szolgáltatása miatt bevádolt papjaik javára szolgált, elismerték a feltevést, hogy a lelkész a gyermeket az azon végrehajtott keresztelés által nem a maga felekezetébe vette fel, miből önkényt következik, hogy a keresztelési bizonylat a másik illetékes egyháznak szolgáltatandó ki. Mindazonáltal évenkint számos eset fordul elő, melyben különféle egyházi hatóságok panaszt tesznek nálam, hogy más felekezetek lelkészei, törvényszerűen a panaszttevő hatóságok egyházához tartozó gyermekeket megkeresztelik a nélkül, hogy a keresztelési bizonylatokat az illetékes lelkésznek kiszolgáltatnák, sőt, hogy erre felszóllittatva e bizonylatok kiadását különféle, a törvény előtt meg nem állható okokból megtagadják. A fentebb tisztelettel előadottak után szükségtelen bővebben okadatolnom ama sürgős megkeresésemet, miszerint Méltóságod az egyházi joghatósága alatt álló papságnak a szóban forgó törvény intézkedéseket újból megmagyarázván, ugyanannak egyúttal szigorúan meghagyni méltóztassék, hogy mindannyiszor, valahányszor oly gyermeket ki a törvény rendelkezése szerint más felekezethez tartozik bármely okból megkeresztelnek, a keresztelési bizonylatot anyakönyvezés végett az illetékes
