Püspöki körlevelek 1884 (Szombathely, 1885)
3 helyettes, Vörös Zsigmond szombathelyi, Kisfaludi Kálmán sárvári és Bajor Károly gyanafalvi segédlelkészek a vizsgát letették; hárman pedig egy tantárgyból a vizsga ismétlésére utasittattak. Megemlítem egyúttal, hogy a zsinati vizsgát az Instructióban ff előadott módozat szerint szabályoztam. Gr. Wallis Gyuláné O Mlga előterjesztésére lakhelyén Izsákfán iooo frt évi díjazás, szabad lakás és belsőség biztosítása mellett localis káplánság felállítását engedélyeztem és ezen állomásra, tekintettel az alapitónő óhajára, Kisfaludi Kálmán sárvári segédlelkészt küldöttem. Tekintettel azon körülményre, hogy a zala-egerszegi esperesi kerület nagy terjedelme és a rósz utak azon kerületben az esperesi tiszt kezelését nagyban megnehezítették, Novai elnevezéssel az egerszegi és letenyei kerületekből uj esperesi kerületet szerveztem : a lentii, miilei, nagy-lengyeli, novai, pákái, puszta-magyarodi és tárnoki plébániákból és a kerület alesperesévé Ntiszt. Tornyos Gábor novai plébánost neveztem ki. A szombathelyi plébánia kivételes állását megszüntettem és miután a szombathelyi esperesi kerület alesperese Szabó János szt.-királyi plébános hosszas betegeskedése miatt ezen állásáról lemondott, helyébe Horváth István szszéki ülnök, szombathelyi plébánost neveztem ki. A pinkavölgyi kerület alesperese Káncz György ez. kan és alsó-beledi plébános, magas korát hozván fel okul, ezen tisztségről lemondott; állásába, tekintetbe vevén a kerületi papság óhaját, Köberl Ferencz német-keresztesi plébánost neveztem ki. Nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy az alesperesi terhes tisztségnek oly hosszú időn át kitartó szorgalommal, kiváló tapintatossággal és a reájuk bizott kerület előnyére vezetéséért most, midőn alapos, elfogadható okok alapján attól megválnak, a lemondó alesperes uraknak főpásztori elismerésemet ki ne fej ezzem és elismerésem zálogául felhatalmazom őket, hogy a „kiérdemelt esperesi“ czimmel éljenek és saját plébániájukban mindazon előjogokat gyakorolhassák, melyek az Inst. XXI. fejezetében felsorolvák. Méltánylással kell megemlitenem Rathner Mihály hidegkúti plébánosnak elhatározását, ki éltének hátralevő részét saját lelki tudományos és erkölcsi magasabb kiképeztetésére óhajtván forditani, követve szivének hajlamát, a Jezsuita-rendbe lépett; engedélyt adtam neki mégis arra, hogy az esetre, ha elhatározása az előre nem látható nehézségek folytán megváltoznék, két év időtartama alatt bármikor jelentkezhetik s őt egyházmegyémbe készséggel visszafogadom. Növendékpapjaim számát egyházmegyém szükségleteihez képest a megejtett concursuson a következő felvétel által egészítettem ki : Brezovics János, Honthy Béla, Horváth József, Kollár József, Lelovics Gyula, Puli György, Sövegjártó Mór, Sattelmayer János, kik a többiekkel együtt a seminariumi kápolna építése miatt a szokottnál e°ry hónappal később, okt. i-én, az iskolai évet megkezdték. Felemlitem ezzel összefüggőleg, hogy a seminariumi kápolnát nem találtam oly állapotban, amelyben az istenháza iránti köteles tiszteletnek és szeretetnek fölgerjesztésére alkalmasnak bizonyult volna; és midőn ennek elérése főkép a növendékpapoknál, kik egykoron hivatásuk szerint az Isten házának őrei fognak lenni, elodázhatlan követelmény: az Isten dicsőségére, növendékpapjaim nevelésének czélszerü vezetésére és buzgalmuk emelésére a közóhajnak megfelelőleg Székeskáptalanom hozzájárulásával egy czélszerü, csinos és a fenti czélnak megfelelő kápolna épitését elhatároztam és Isten kegyelméből meg is valósítottam; sőt annak díszes kifestése iránt is megtettem a szükséges intézkedést. Főpásztori elismerésemmel kell megemlitenem, hogy többen a theologia tudományok bővebb tanulmányozását tették feladatukká, és előkészülnek a theologiai tanári álló-
