Püspöki körlevelek 1879 (Szombathely, 1880)
/ Főpásztori körleveleim sorát a feltűnt uj évben sem méltóbban, sem vonzóbban nem nyithatom meg, mint ha azok elsejében Rómára irányzóm figyelmünket, mely minden többi egyháznak anyja, melyhez az ő előkelőbb felsóbbsége miatt valamennyi egyháznak csatlakoznia kell, mivel kebelében székel Krisztus földi helytartója, szent Péter utódja, az anyaszentegyház látható feje, a kath. hitegység középpontja a Pápa. Kedvező alkalmat szolgáltat nekem erre azon örvendetes körülmény, hogy f. é. február 20-án lesz első szerencsés évfordulója ama valóban emlékezetes napnak, melyen XIII. Leo a Szentlélek által vezérelt választók csodálatos egyetértésével sz. Péter apostoli székére fölemeltetett. ügy üdvözöltük akkor e világra szóló eseményt, mint az isteni gondviselés kegyelmi tényét, mely midőn egyházunk egéről eloszlatá a IX. Pius halála által ráborított gyászfellegeket, egyúttal bátorítólag emlékeztetett az isteni Ígéretekre: ..kószáló n építem az én anyaszentegyházamat és a pokol kapui nem vesznek rajta erőt.‘v „nem hagylak titeket árván;“ „veletek vagyok minden nap a v i 1 á g végezetéig." Mi lett volna természetesebb, mint hogy a lélekemelő hatás, melyet a gyors pápaválasztás világszerte előidézett, minket sem hagyott érintetlenül. Mi is egész szivvel részt vettünk a kath. világ áradazó örömében, mi is hálát adtunk az Istennek. Mi is siettünk hódolatunkat letenni szentséges Atyánk lábaihoz és kifejeztük előtte szeretetünket, színlelést nem ismerő szivünkből fakadt keresetlen szavakkal; egyúttal szentül megfogadtuk, hogy Pápánkhoz, mint hitegységünk rendületlen középpontjához atyáinktól öröklött törhetlen hűséggel fogunk ragaszkodni mindenkor. Azóta, látva a bölcseséget, melylyel XIII. Leo az anyaszentegyházat kormányozza, látva miként hajolnak meg tekintélye előtt még eiienfelei is. tapasztalva a hatást, melyet leg főbb pásztori nyilatkozatai és körlevelei még azokra is tesznek, kik nem tartoznak az övéi közé, iránta való bámulatunk és hódolatunk még inkább fokozódott, szeretetünk és ragaszko dásunk még erősebb, a kormányzásának sikerei iránt keblünkben fakadt remény még élénkebb lett és forróbb azon égbe szálló óhajunk és imánk, hogy szentséges Atyánk drága életét mennél hosszabra nyújtsa s vigasztaló áldásaival tetézze a Mindenható. Tudom és fölemelt fővel hirdetem, hogy püspöki megyém n. t. papsága rendithetlenül ragaszkodik a római apostoli sz. székhez és az arra törvényes választás által fölemelt Pápához, és bizonnyal saját buzgalmából is belefoglalta volna imáiba XIII. Leo pápát, nem csak azért, inert ez a Mise Canonban előírva, hanem azért is. mert önnön szivébe is beírva van : mindazonáltal, hogy főpásztori intézkedésem által részemről is nyílt kifejezést adjak a hitegység középpontjához való hű ragaszkodás mély érzetének, ezennel elrendelem, hogy miután az ily természetű isteni szolgálatot a híveknek, kivált falukon nagyobb részvételével legczélszerübben vasárnapon lehet megtartani, f. e. február 23-án Quinquagesima vasárnapon minden templomban, hálaadó isteni tisztelet tartassák és pedig olvképen, hogy elsőben is ezen körlevelem olvastassák fel a szószéken, azután a Hit-Remény és Szeretet elmondatván, a szent Atyáért 3 Miatyánkot és Üdvözletei imádkozzanak, ezután sz. Ambrus hálaénekének elzengése után, következzék az ünnepélyes szent mise áldozat. Egyúttal szeretettel kérem n. t. papságomat, ne mulassza el ezen alkalommal figyelmeztetni híveinket szentséges Atyánk szorult anyagi helyzetére, mely miatt csak is a hívek I.
