Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola - Gyakorló Iskola tanártestületi értekezletek, 1943-1944, Szeged
1944. február 25.
kell alakítania, azt módszerbeli mesterfogásainak eleven hatóereje varázsolja életté. Analizálja, összekapcsolja, vonatkoztatja, magyarázza, szemléltet, gondolatfolyamatokat indit, az eleven szó hatalmá val hangulatot ébreszt. Tevékenységének a magja azonban mindenkor egyezik a tankönyv ismeretanyagával. A tanár ne elmondója, hanem élménvesitője legyen a tankönyv anyagának. Itt aztán nem is tehetünk különbséget a humánus és a természettudományi tárgyak között., t.i., ami a tanár élményesitő hatását jelenti. Csakis anyaguk természetében és az anyag felhasználásának módjában lehet különbség, á természettudományi tárgyak anyaga inkább az emlékezetben elraktározandó és gondolkodást fejlesztő ismeretkomplexumnak tekintendő, /tér mészetesen aktiv ismeretanyagnak/, mig a nyelvi tárgyak anyaga nevelő eszköz gyanánt kezelhető. Ez csakis fő jellemvonásuk-, mert mindkét tő ad ismeretet s mindkettő nevel. A tanár mindkét esetben legyen annyira tárgyias. hogy a tanuló a tankönyvben a-magyarázat lényegét íássa visszasugározni. 4. A tanuló és a tankönyv. A tanár magyarázata elevenen ható élmény, de elröppenő hang, soha vissza nem tér. A tankönyv ezzel szemben állandó forrás. Megőrizhető, mindig elővehető. De használatához többnyire öninditású akarati elhatározás szükséges. Az öninditásu munkavállalás nem mindig sikerül a tanulónál, a tankönyvnek mégis ebben látszik egyik főértéke. Az otthoni tanulás. - mert ekkor a tanár ösztökélő jelenlétét és vezető kérdéseit a tanulónak nélkülöznie kell - rendkívül fontos az elhatározó készség és a lélek akarati elemeinek kifejlesztésében. A tartós munkateljesítményhez kitartás és szorgalom kell. Az egyedül végzett munka önállóságra nevel. Nem szoktathatjuk arra a tanulót, hogy talán beérheti az órán többé kevésbbé elsajátított anyaggal. A tanuló szellemi erőt sikerre vihetjük a tanítási órán, minden képességét sorompóbaállitva meg is dolgoztatjuk, cselekvő egyéniséggé akarjuk alakítani. Ha ezt az elvet elismerjük, akkor nem korlátozhatjuk csupán az iskolai órára. A tanuló legyen otthon is cselekvő egyéniség, de még több önállósággal, s önerejére támaszkodva. Az otthoni munka értékesebb lehet, mint a tanuló iskolai munkája, ahol a figyelme ki-kihagys mindenesetre nem részese közvetlenül az anyag teljes feldolgozásának. Az iskola irányítást ad, az utakat a tanuló otthon önállóan járja végig. A tankönyv az önálló munka egyik legbiztosabb támasztéka. A házi tankönyv tanul ásnak ez a nevelői haszna. Tankönyvi munka nélkül a tanuló nem tudná elraktározni , emlékezetében - csupán az iskolai munkára támaszkodva - heti 20-25 elméleti óra anyagát. A módszeres iskolai munka főeredményeinek a