Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola - Gyakorló Iskola tanártestületi értekezletek, 1939-1943, Szeged

1942. december 1.

az esztétikai nevelés az iskolában.

/Dr. Alpár Gyuláné előadásának tartalma./

A nevelői eljárások elvszerüsége és annak igazolása megkívánja, hogy bizonyos vezető szempontokat állítson a tanár sokágú tevékenységének és működéséi» k tengelyébe. Amikor nevelni akar, tudatosan keresi azokat a hatásokat, amelyek a gyermá: értelmi, érzelmi és akarati életében maradandó, tartós nyomodat hagynak. Minden nevelő átérzi Prohászka szavainak mélységes igazát: a szép egyéniséget meg kell teremtenie, "az nem nő magitól, hanem a művészetek által." S minden művészetek közül a legmagasabbrendü: "létből életet, életből szép életet, emberből egyéniséget formálni."

Ebben a formázásban igen jelentős szerep jut az esztétikai élményeknek s ezért a nevelő tudatosan törekszik arra, hogy növendékeit elvezesse legalább arra a fokra,hogy a szépet észrevegye, abban gyönyörködjék; tovább haladva: megkülönböztesse a művészi szépet az értéktelentől. Sőt a szép megalkotására is serkentse. Az esztétikai nevelés tehát nem a szép bölcseletének a tanitása, sem csupán művészettörténet, még a középiskolákban sem az. A polg. isk. gyakorlati jellege megszabja a benne folyó észt. nevelés célját: elsősorban a jóizlés fejlesztéséért dolgoznak. Hegy mennyire szükséges ez, legjobban megbizonyosodnak róla, ha kisiparossal dolgoztatunk, v%y ha a kispolgári otthonok szörnyű Ízlésbeli eltévelyedéseit van alkalmunk szemügyre venni.

Az izlésfejlesztés temmészetes útja a "szép" példákkal megéreztetése é szemléltet és. Bizonyos, hogy esztétikai élmények nélkül nincsen észt. nevelés. Ezeknek az élményeknek az öröm jegyében kell megszületniük. Az észt. szép megér ezt etése az első lépcső, amely az észt. élményekhez vezet, enélkül a megérzés nélkül megbénul a tamr minden