Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola - Gyakorló Iskola tanártestületi értekezletek, 1939-1943, Szeged

1942. február 27.

ellenőrzése alapos, sok értékes időt vészit, arait hasznosabban tudna értékesiteni. Ez áll elsősorban a fogalmazási feladatokra: a korrigálás nagy munkája nincs arányban a növendék teljesitményé­­vel. A javitás a legdrágább és a 1eggazdaságtalanabb, eredmények­ben a legszegényebb és igy a legcélsze^ütlenebb tevékenység, amit a fanéitól követelnek. A legszomorubb pedig az, hogy ebből a munká­ból Ítélik meg a tanár tárgyi készültségét, hivatástudását, nevelői alkalmasságát. így a tanárt géppé alacsonyátják. Aki ezt követeli, annak halvány sejtelme sincs e munka lelki hatásáról. A korrigálás legtöbbször a tanulói teljesítmény elégtelenségének kimondása, ezzel pedig nagyon óvatosan kell bánni, ha a fejlődést nem ákadályozni, hanem siettetni akarjuk. ” Ezek a súlyos megállapítások ráillenek az iskoláinkban uralkodó szellemre. Mindezektől teljesen mentes a gyakorló iskola tanítási rendszere. A házi fogalmazványokat nem leht az iskolai dolgozatokkal azonos módon javiteni, erre nincs is semmi szükség, mert a fogalmazástanitás céljához ezen az utón el nem lehet jutni, de t tanári idegrendszere sem bírhatja sokáig ezt a lélektelen és haszontalan munkát. Ez különben is az idejétmulta kötött fogalmazás velejárója. A korszerű fqgalmazástanitásban nincs* tárgyi- tartalmi- szerkezeti előkészítés, tehát nem is állhat a korrigálás annak megállapításában, hogy milyen pontossággal másolta le a tanuló a tanár nyújtotta anyagot. Az említett előkészítést az érzelmeket, hangulatot és tendenciákat keltő ráhangolás helyettesí­ti, a növendék egyéniségének teljes tiszteletbentartásával és fej­lődési szükségleteinek kielégítésével. A cél: a tanulót arra képe­síteni, hogy sajátos lelki tartalmát helyes elrendezéssel értelme­sen, szabatosan, magyarosan és tetszetősen önállóan kifejezze, úgy azonban, hogy ezzel az egyéni kibontakozás, az önkifejtés eszközé­hez jutva, lelki tehetségeinek és erkölcsi magatartásának kifejlő­dését szolgálj^. Ennek megfelelően az ellenőrzés módja: 1. meggyőződnünk arról, hogy megcsinálta-e mirdenki a feladatot; 2. egy-két dolgoza­tot felolvastatunk és megbeszéljük tárgyi, nevelői és helyesírási szempontból. A megbeszélés főbb szempontjai: minden gondolat a tárgy ról szól-e; természetes sorrendben követik-e egj^mást a gondolatok; száraz egyszerűséggel vagy hangulatosan és elvenen hatott-e; miben nyilatkozik meg az egyszerűség vágj? a lendület; szabatosság,magyaros ság, változatosság, választékosság, szemléletesség, élénkség,drámai­­asság, szerkezeti tagoltság; az igazság és őszinteség, a lényeglátás a helyes megfigyelés követelményei';^ helyesírási esetek kiemelése-;'

Next

/
Thumbnails
Contents