Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola - Gyakorló Iskola tanártestületi értekezletek, 1939-1943, Szeged
1942. február 27.
ellenőrzése alapos, sok értékes időt vészit, arait hasznosabban tudna értékesiteni. Ez áll elsősorban a fogalmazási feladatokra: a korrigálás nagy munkája nincs arányban a növendék teljesitményével. A javitás a legdrágább és a 1eggazdaságtalanabb, eredményekben a legszegényebb és igy a legcélsze^ütlenebb tevékenység, amit a fanéitól követelnek. A legszomorubb pedig az, hogy ebből a munkából Ítélik meg a tanár tárgyi készültségét, hivatástudását, nevelői alkalmasságát. így a tanárt géppé alacsonyátják. Aki ezt követeli, annak halvány sejtelme sincs e munka lelki hatásáról. A korrigálás legtöbbször a tanulói teljesítmény elégtelenségének kimondása, ezzel pedig nagyon óvatosan kell bánni, ha a fejlődést nem ákadályozni, hanem siettetni akarjuk. ” Ezek a súlyos megállapítások ráillenek az iskoláinkban uralkodó szellemre. Mindezektől teljesen mentes a gyakorló iskola tanítási rendszere. A házi fogalmazványokat nem leht az iskolai dolgozatokkal azonos módon javiteni, erre nincs is semmi szükség, mert a fogalmazástanitás céljához ezen az utón el nem lehet jutni, de t tanári idegrendszere sem bírhatja sokáig ezt a lélektelen és haszontalan munkát. Ez különben is az idejétmulta kötött fogalmazás velejárója. A korszerű fqgalmazástanitásban nincs* tárgyi- tartalmi- szerkezeti előkészítés, tehát nem is állhat a korrigálás annak megállapításában, hogy milyen pontossággal másolta le a tanuló a tanár nyújtotta anyagot. Az említett előkészítést az érzelmeket, hangulatot és tendenciákat keltő ráhangolás helyettesíti, a növendék egyéniségének teljes tiszteletbentartásával és fejlődési szükségleteinek kielégítésével. A cél: a tanulót arra képesíteni, hogy sajátos lelki tartalmát helyes elrendezéssel értelmesen, szabatosan, magyarosan és tetszetősen önállóan kifejezze, úgy azonban, hogy ezzel az egyéni kibontakozás, az önkifejtés eszközéhez jutva, lelki tehetségeinek és erkölcsi magatartásának kifejlődését szolgálj^. Ennek megfelelően az ellenőrzés módja: 1. meggyőződnünk arról, hogy megcsinálta-e mirdenki a feladatot; 2. egy-két dolgozatot felolvastatunk és megbeszéljük tárgyi, nevelői és helyesírási szempontból. A megbeszélés főbb szempontjai: minden gondolat a tárgy ról szól-e; természetes sorrendben követik-e egj^mást a gondolatok; száraz egyszerűséggel vagy hangulatosan és elvenen hatott-e; miben nyilatkozik meg az egyszerűség vágj? a lendület; szabatosság,magyaros ság, változatosság, választékosság, szemléletesség, élénkség,drámaiasság, szerkezeti tagoltság; az igazság és őszinteség, a lényeglátás a helyes megfigyelés követelményei';^ helyesírási esetek kiemelése-;'
