Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola - Gyakorló Iskola tanártestületi értekezletek, 1929-1934, Szeged
1931. május 13.
a nehéz és sok anyaghoz kevés a heti óraszám.Ezzel szemben 1.kitünően tud németül,csodás lelkesedéssel tanítja a tárgyat,31 évi tapasztalattal szerzett tanitási fogásai vannak,ami maga bármely módszernek sikert tudna biztosítani Ezenküvül függetlenítette magát a tantervtől és olvasókönyvektől, verseket nem tanit,olvasmányokat nem tárgyal,4 éven át tehát csak a szókincs megszerzésére és grammatikai fogásokra tanltja a tanulót.Végül nem kicsinylendő előny, hogy heti egy órával többet tart mint más iskola.Hogy pedig a két felsorolt ténybeli különbség oka nem csak a módszerbeli különbségben keresendő,mutatja az is,hogy L.kartár smk hospitált a gyak.isk.II.fiu-és II.leányosztályában 1-1 német órán s onnan teljes megelégedéssel távozott,a tanulók ügyesen beszélgettek egymással, és esak azt állapította meg,hogy a szókincsük nem oly biztos mint az ő tanulóinál. Az eredmény természetesen még szebb volna,ha heti 1 órával többet tartaha a gyakorló iskola.—-Ha most alaposabban belenézünk L.kartárs módszerébe,tárgyilagosan meg kell állapítanunk,hogy az nem uj,hanem a régi drill és magoltatás felújítása.Az óráról órára megtanulandó 5 szó elmélete csak látszat.Nem olyan egyszerű,mint azt L.feltünteti.Mert az igaz.hogy egyik óráról a másikra 5 szó megtanulása nem tér-heli meg a tanulót.Be ha figyelembe vesszük,hogy a tanuld összefüggésnélküli szavakat magol,a szavak folyton gyűlnek s amikor százakra meg ezrekre szaporodnak,milyen nagy lelki munkát kell kifejteni,hogy az stabilan meg is maradjon,Ezt hosszú és nagyon sOk drill nélkül elérni lehetetlenség.Ösz~ szefüggő szöveget a tanulók nem olvasnak,beszélgetést nem * folytatnak,ami meglátszott,hogy egy nehezebb német szöveg olvasása nem ment hiba nélkül s Szegedre való utazásikról való beszélgetésük nem volt kifogástalan.Ilyen tanításra a gyak.isk.nem vállalkozhatik.Elfogadjuk L.kartársunk következő megállapítását:szókincs biztos ismerete nélkül nincs beszélgetés s ezért nagy köszönettel tartozik neki az iskola amikor ezt a szókincset összeállitotta.A maga részéről a 2100 szót soknak tartja,de semmi esetre sem mehetne bele abba,hogy ez a szókincs ne összefüggő mondatok beszélgetései, olvasmány i anyag kapcsáhtanittassék.Elfogadja azt a megállapítást is,hogy a tanításnak fokozatosnak kell lenni,tehát az I.o.-ban ne tanítsunk nehéz nyelvtani anyagot. A szókincshez tehát szükséges volna egy fokozatosabb haladó beszélgetési és olvasmányi anyagra,ezt is össze kellene állítani.Ha L.a maga lelkesedésével és nagy tapasztaltával összhangba hozná a maga elvont elveit a pedagógia és a pszichológia megállapításaival,lehetne egy olyan eljárást megalkotni,melyet mindenki alapul elfogadhatna. Igazgató az értekezlet nevében Lomoschitz E.előadónak köszönetét ki fejezve köszöni a szives megjelenést, a gyűlést bezárja.
