Juhász Gyula Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1978, Szeged

1978. január 5., rendkívüli ülés

9. monyra érvényes, például nemcsak a pszicitológusra, aki a sza­lagmunkás Indokolatlan kifórasztáaónak ellenszereit kutatja, vagy nemcsak a szociológusra, aki ugyanezen munkások munkahe­lyi társas kapcsolatainak, azaz életük emberi fel töltésének lehetőségein fáradozik, hanem a művészre is, aki minden értet­lenséget vállalva műhelycsarnokok falára akasztja ki képeit* A magyar nyelvtudományi szakirodalomnak sincs olyan alap­ja, amely végső soron ne a magyar nyelvközösséget s ezen ke­resztül ne magát az embert szolgálnál de ez a klasszikus tu­domány bizonyos nyelvhelyességi vagy helyesírási szabályokon, némi származás történeti Ismeret terjesztésén túl nem nagyon talált közvetlen kapcsolatot a társadalmi élet mélyebb kérdé­seivel* S amíg csak maga a filológus érezte és minősítette sa­ját tudományát "a tudni nem érdemes dolgok tudományának", ad­dig ez az állapot egy tudomány sajnálatos bélügye lehetett* Miéta azonban ez a közvetett társadalmiság iskolai vetüloté­­ben, a nyelvtanórákon is kevésnek bizonyult, a nyelvészet is elkezdte keresni értelmesebb lehetőségeit! hol vállalhat részt a mai, közös feladatokból* Nem kéllett sokáig keresgélnie! né­hány évvel később ugyan, mint a modern matematika, de még idő­ben eljutott az iskolába* Ha a modern nyelvtudomány közvetlen társadalmi hasznossá­gát kellene szemléltetnem jóindulatú érdeklődőknek, akkor a mindenki által ionért és használt Helyesírási Tanácsadó Szótár, az Értelmező Kéziszótár, kedvelt nyelvhelyességi kötetek és műsorok mellett bemutatnám azokat a munkaértekezleteket is, amelyeken akadémikusok, doktorok, kandidátusok életűk legpezs­­gobb vitáit vívják új tanterv új tankönyveinek koncepcióin* Saját munkám is ilyen fórumról indult* Tizenkét éve, 1966- ban tartottam "székfoglaló előadásomat*1 Budapesten, a Magyar Nyelvtudományi Társaságban. Arra a kérdésre kerestem elvi vá­laszt, hogy van-e lehetősége a magyar nyelvtan című tantárgy­nak a személyiség fejlesztésére, a hátrányos szociális és nyelvi közegből érkezett tanulók felzárkóztatására* Ez a kér­dés akkor még korántsem hangzott olyan nyilvánvalóan, mint ma; egy tekintélyes nyelvész vissza is utasította mondván, hogy mi feladatunk egy jé grammatika megírása, a többi már az iskolára tartozik* Nyelvtudományi közéletünk akkor még élő klasszikusa,- e -

Next

/
Thumbnails
Contents