Juhász Gyula Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1977, Szeged
1977. szeptember 22., rendes ülés
- 14 -iNo. értelmezésem szerint sajátos társadalmi viszony, amely politikai elméletben tükröződik, ez a politikai elmélet pedig irányítja a politikai gyakorlatot« A politikának, mint viszonynak az összes többi társadalmi viszonyrendszertől eltérően az a sajátossága, hogy mindig akarati viszony - társadalmi szinten az osztályok akarata, egyén szintjén pedig az egyén akarata fejeződik ki benne, de az osztályok totális viszonya is, a társadalom feletti hatalom megszerzésére és megtartására irányuló viszony is« E sajátosságok fejeződnek ki a politikai elméletben, e politikai elmélet által vezérelt politikai gyakorlat Jellemezőiben is, amikkel az egyes ember közvetlenül találkozik« Ezért a politikai szocializáció, ezen keresztül az egyes emberek politikumát közvetlenül befolyásoló politikai gyakorlat, mint bélés külpolitika jelenik meg sokszínűén tükrözve a gazdasági helyzetet, ezért hatása is sokféle, mert változatos az eszközrendszere is, variálható, gyorsan változtatható, ezért gyors a hatása is, és mindig az emberek és osztályok számára alternatívákat, döntési lehetőségeket hortoz magában« A politikának, ezen belül a politikai gyakorlatnak ezek a sajátosságai megadják a politikai szocializáció sajátosságait is, amelyek folyamatjellegében a szocializációs szakaszokban; eredményében pedig politikai típusokban fejeződnek ki« A politikai szocializáció sajátosságait én a 14-25 év közötti korosztálynál a délmagyarországi falusi fiatalok körében a főbb társadalmi determinánsok szempontjából több szaktudomány módszerével vizsgálom« Kinden kutatásnak csak akkor van értelme, ha eredményei közkinccsé válnak« 1960-tól tanulmányaimban, Jegyzeteimben, cikkeimből Arisztotelész mondását követem, akitől megkérdezték, miről lehet megállapítani, hogy egy Írás Jő, vagy rossz? Azt válaszolta, hogy három dolgot kell figyelembe venni: először: elmondta-e a szerző mindazt, amit el kellett mondania, másodszor: pontosan annyit mondott-e, amennyit kellett mondania, harmadszor: úgy mondta-e el, amit mondott, ahogy azt mondania kellett«
