Juhász Gyula Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1974, Szeged
1974. február 20., rendes ülés
Másik oldala a kérdésnek: emikor erőteljes asszimiláció megy végbe, amelyet a szocialista fejlesztés politikája, az iparosodás és városodás még csak elősegít. Ezzel egyidőben végbemegy egy másik folyamat is, ami a nemzetiségi tudat erősödésének a folyamat.:. Ebbe a kérdésbe be kell kapcsolni azt a szükségletet is, amelyről a nemzetiségi politikánk megfeledkezett. Ez pedig az, hogy amikor az iskolában idegen nyelveket oktatunk, ezek^ az idegen nyelveknek nemcsak a nagy világnyelveket kell jelenteniük, hanem a szomszédos nemzetek nyelvét is, mert erre szükségünk van. Nemzetiségi oktatáspolitikánk jövője is végeredményben igy, komplexen, összefogottan jelentkezik. A nemzetiségi beiskolázásba módosult a szemlélet az előzőkhöz képest, amikor általában az volt a szemlélet: nemzetiségi iskolákba, csak nemzetiségi szülők gyerekeit lehet osok beiratni. figyelemmel kell lenni az asszimilációs folyamatokra, hogy a nemzetiségi oktatás nulla pontról indult. A nemzetiség nem-ismeretéről indult az oktatás. A magyar és a nemzetiségi oktatás gyakran együtt indulhat, de nem mindig, mert vannak még olyan nemzetiségi területek, ahol a gyerekek igen jól beszélik az anyanyelvet, sőt van ahol a magyart egyáltalán nem beszélik. Idekapcsolódik még, hogy n^setiaégi óvódai nevelés hoaszű ideig nem folyt. Volt egy olyan elképzelés, hogy a nemzetiségi gyerekek nyelvi megalapozását a szülői ház adja, a szülői házból mennek az iskolába. Az iskola arra épit, amit a sfaülői ház adott, az óvoda nem fontos. Az a helyzet alakult ki, hogy azok a gyereotclk* kék a szülői házból indultak, az óvódába elvesztették az anyanyelvet, előtérbe került a csak magyar foglalkozás. Mire az iskolába kerültek,visszafejlődött bennük az anyanyelvismeret, tehát nehezítettük a saját feladatunkat. Az a felismerés ami 1968-ban előtérbe került ezzel kapcsolatban és a minisztérium álláspontja; az irányelvek kiadása ebben a tekintetben azt eredményezte, hogy az elmúlt években a nemi zetiaégi politikánkban nagy előrelépés történt, főként a nemzetiségi óvódák létesítésében. Számuk megháromszorozódott, az ott foglalkoztatott gyerekek száma közel négyszeresére emelkedett. Az elmúlt időkben a szemléletváltozással együtt járt olyan
